NERtárs-blog

Rövid leszek ma, de a hét sírvaröhögős történetét nem hagyhatom ki a blogból, elvégre valamikor ezek a blogok igazi kis mini történelmek lesznek. :-)  Szóval a  Magyar Nemzet okozta a mai derültséget, úgyhogy köszönjük meg neki egy poszttal.

A trafikmutyi három napos csodáját épp most éli. A kormány mindent megtesz - amúgy hót feleslegesen – hogy a már kirobbant botrányt eltussolja. Tegnap már kiveséztük hogyan, de aztán jött a szőke ciklon képviselőnő is, hogy aszongya: „a politikai hovatartozás különleges személyes adatnak minősül, amit csak akkor lehet kezelni, ha az érintett ehhez írásban hozzájárul. Ilyen listázást ráadásul nem is lehet csinálni, tehát felszólítom a baloldalt, hogy ne tegyen ilyet, mert ez a büntető törvénykönyvbe ütközik. A trafikpályázat nyerteseit pártállás szerint listázni törvénybe ütközik. „ (Forrás: hirss.hu)

Ugye teccikérteni?...

És akkor a Magyar Nemzet erre rátromfolt, mivel találni vélt két-három MSZP-közeli nyertest, és még egy jobbikost is. Hát már azon is jót röhög a NERtárs amikor az év leleplezéseként próbálja egy újság beállítani, hogy „No lám! Ugye hogy nem csak a FIDESZ nyert! A kb. 5000 pályázatból találtunk vagy hármat is, akik az ellenzékből valóak…”, Na de ami azután jött az valóban esélyes a hét röheje díjra.

Az egyik ilyen „lebukott” MSZP-s képviselő ugyanis FIDESZ-es. A hvg. hu ezt nagyon szépen kielemzi:  mint kiderült az MSZP-s Puch Lászlót összekeverték a FIDESZ-es  Puch József képviselővel.  

Utóbbit meg is kereste a hvg.hu aki valóban azt nyilatkozta, hogy  jelenleg a Fidesz-KNDP jelöltjeként került be a helyi képviselő-testületbe, és valóban nyert trafikjogot.  

A tanulság pedig az, hogy a nagy „szeretjük a kormányt” buzgólkodás  közben az elvtelen gyűlölködés ilyen hevenyészett bakikat okozhat. Tulajdonképpen Puch úr nyertes pályázata akár ki sem derült volna, ha a MN nem akar görcsös nyelvcsapásokkal besegíteni a hatalomnak.  A kormánynak viszont tényleg nem kell ellenség, ha ilyen barátai vannak… Csak így tovább fiúk! Mi meg a fotelban hátradőlve figyelünk :-)

Na látjátok, így kell ezt "fijúk"! Tökösen, erőből! Minek a sok ki és megmagyarázás trafikügyben, amikor kezetekben a 2/3-ad... - mondhatnám, de már a gúnyos szóbaállás szintjénél is lejjebb csúszott a kommunikációs ingerem a kormánnyal szemben. Ám azért véleményezni még tudok...
A Portik-Laborc maffia horror nem jött be. Legalábbis a semmit sem mondó hangfelvétel-leirat nem ütött akkorát, hogy kinyomja az emberek szemét, ezzel pedig elsikkadjon a dohány buli. Szar ügy... Az van, hogy a hangfelvétel hót unalmas. Semmit sem bizonyít, és ha nem lennének kormánypárti "lefordító" emberek, akik elmagyarázzák, hogy mit is kell erről gondolni, akkor kb. annyi hírértéke lenne, mint az időjárás jelentésnek viharcsendben. Na a Nemzeti dohányboltok, azok igen! Ott ugyanis az a bibi, hogy az egyszeri ember is érti: a trafikot üzemeltető Józsinál, ahová 10 éve minden reggel berongyolunk egy doboz cigiért, hamarosan nem tudunk vásárolni ebből az élvezeti cikkből, mert mondjuk a fideszjanikomasógor kapta meg ennek a lehetőségét. És ez fáj. Valahogy az ember kötődik egy-egy bolthoz. Mert Józsihoz bementünk minden nap 10 évig. Beszélgettünk, hogy van az asszony meg a gyerekek, hogy megy a bolt, ő meg végigasszisztálta ahogy évente kétszer erős akarattal leszoktunk a dohányzásról 1-3 napra, hogy aztán visszaszokjunk... Szóval szeretjük az ilyen Józsikat, és nagyon nem bírjuk, ha a mi Józsinknak azért lesz rosszabb, mert valamelyik polgármester egyik másik rokonának a földekből már nem jutott, és kárpótlásul most dohányboltot adtak neki... Hát itt tartunk most. Az internet átváltott mutyifilter-kommandó üzemmódba és gyors tempóban halad a "kinek a kicsodácskája nyert a cigibizniszen" feltárásában. A kormány meg már végig vitte az összes bevált reagálást amit szokott: azaz eleinte bevette a 3x1 leszarom tablettát, majd amikor nem jött el a várva várt csend, akkor egyszerűen csak letagadta, illetve kiállította a nép elé Lézer-cinikus-Dzsonit, hogy beleröhögjön a képünkbe. Na most a polgári pofa nem került alapállásba, és sűrűn kérték az adatokat a pályázatokról. Úgy meg ugye nehéz letagadni a letagadhatatlant. Így jutott el ez a mi sohanemhazudtunk és/meg azelmúttnyócévmutyizott-deminem kormányunk „az erő velünk van” újbóli felismeréséhez, és röpke pár nap alatt meghozták az információs szabadságról szóló új törvényt. Mert amit nem tud az állampolgár az nem fáj neki. Hát gyerekek! Így kell ezt! Már-már várom azt a percet, amikor majd egy másik csapat lesz kormányon, és a FIDESZ ellenzékből fogja nem kiabálni, hanem egyenesen üvölteni, hogy „jaj! uristen’!Pályázat lett meghirdetve valamire, és a mocsok kormány meg a törvények mögé bújva nem árulja el az adatokat”…

De egyelőre még sajnos ez a banda van és a gyomrom felfordul ekkora cinizmus és egoizmus láttán. Na most életem során egyszer leszoktam a dohányzásról másfél évre: amíg terhes voltam és amíg anyatejjel tápláltam a bébimet. Ezek elmúltával szinte azonnal visszaszoktam a dohányzásra, és nem sikerült letennem azóta egyszer sem Most viszont megteszem. Eljutottam egy olyan undor szintjére a haveri osztogatás terén, hogy valóban le fogok szokni. Csatlakozom a „Abbahagyom a dohányzást, hogy ne támogassam a fideszes gengsztereket” facebook csoporthoz. Tulajdonképpen egy egyszerű logika alapján jutottam erre az elhatározásra: már elvették a múltam, a jelenem, és a jövőm egy részét is, és az ellen nem tudtam mit tenni; na de nehogy már önként adjam a haverok zsebébe a pénzt!... A CBA-ba direkt nem járok, a BKV jegyárusító bódéit is bojkottáltam már, egyel több vagy kevesebb igazán nem számít: a Nemzeti Dohányboltok szolgáltatásait sem fogom igénybe venni.

Lehet törvényes úton is engedetlenkedni…

Viktor születésnapja lesz. Az 50-ik. Én mint magyar állampolgár eme kerek évforduló apropóján szeretném kezdeményezni hogy minden év május 31.-ét ünnepnappá nyilvánítsa a magyar kormány.
Indokaim:
Orbán Viktor (jelenleg miniszterelnök) érdemei Magyarország fejlődése szempontjából immár vitathatatlanok. Magyarország állampolgárainak nagy része, viktori három röpke év alatt rátalált önmagára. Hosszú idők óta most körvonalazódott ki a legegyértelműbben hogy mit szeretne a magyar állampolgár. Ezzel párhuzamosan pedig az is tisztázódott nagyjából hogy mi az ami nem kell neki. Ennek pedig elévülhetetlen pozitív hatásai vannak a társadalomra. Kétharmada például jó ideig nem lesz senkinek a Parlamentben, mivel utólagosan kiderült hogy azzal az elavult egypártrendszert hozhatjuk a nyakunkra, ha visszaélnek a bizalmunkkal. Ezen felül a magyar állampolgárok nagy része elkezdett gondolkodni, ennek folyományaként pedig  már nem rohan fülkeforradalmat csinálni a "polgár", "ingyen", "harc", "megvédjük", "nemzet" és/vagy "nemzethalál" hívószavakra, és ezek szinonimáira sem, ha mégoly szép körmondatokba foglalva tálalják is eléjük. Össz-nemzeti közoktatásként is felfoghatjuk azt, hogy immár az egész ország megláthatta, mi a valódi jelentése a mutyi, haveri osztogatás,  és a "ne mi nyerjük a legtöbbet", kifejezéseknek. Ezeken túl pedig a nemzeti öntudatot a viktori kormány valóban kialakította a magyarokban, mivel kiderült, hogy mentális képességeink, humanizmusunk és intelligenciánk messze felül tudja múlni akár egy országot vezető 2/3-os kormány képviselőéit is. Gondolok itt azokra a mondatokra, melyeket  parlamentben ülő értelmiséginek vélt emberek bírtak nyilvánosan elmondani, és közben nem sírták vagy röhögték el magukat... Ilyenek voltak:
"A gyerek legalább olyan hasznos mint a tehén" (Révész Máriusz)

„Kisgyermekeink fenekén, százból harmincnak, hat hétig kis piros pont van, mint a japán kisgyermekeknek” ( Matolcsy György)

„…egy ilyen félázsiai népség, mint mi…” (Orbán Viktor)

"Talán az anyáknak vissza kéne térniük a gyereknevelés mellé, szülni két-három vagy inkább négy-öt gyereket, és akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnék egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak..." (Varga István)

(Tovább is van, de hírtelen most csak ennyi jutott az eszembe.)
Első sorból nézhettük milyen a pávatánc, és hogyan kell azt járni a külföld, majd pedig egy kicsit felturbózva a szavazópolgárok felé.

Megtanulhattuk, mi a különbség a „tandíj” és az „önköltség” között, és valóban kitisztult a fejekben a különbség békés tüntetők és randalírozó provokátorok között. Na jó! A vaníliás karikát még mindig szeretem, bár egy ideje szőke politikusnő jut eszembe róla…
Saját bőrünkön érezhettük meg a recesszió valóságát, amint az ismeretlentől és a bizonytalantól félő emberek bátorságra tettek szert és kiköltöztek külföldre.
A "kommunista" szó, új értelmet nyert, az "elmúttnyócév" pedig  szlogenné vált, olyanná, melyet két-három éve az ország nagy része megvetően emlegetett, mára pedig majdhogynem visszasírja... A legnagyobb eredmény pedig az, hogy a FIDESZ pillanatokon belül egy törpe párt lesz, melynek soha a büdös életben nem lesz akkora hatalma mint amiben tobzódhatott ebben a három évben. Ennek értéke pedig felbecsülhetetlen!
A teljesség igénye nélkül soroltam fel Orbán Viktor érdemeit, de mindenki láthatja: eme ember tiszteletére méltán szánhatunk egy ünnepnapot, hogy egy szép asztali áldás, és legális házi pálinka mellett megünnepelhessük az ország magára találását.
Kérelmem mielőbbi megfontolását előre is köszönöm, a NERtársaknak. Tisztelettel: LBM

Ma is ment a napi rutin. Elindultam dolgozni. Busz 25 perc. Végállomáson leszállás, irány a metró-aluljáró. Na itt van az, ahol bárki bármit osztogat elveszem, had fogyjon nekik. Annyival is hamarabb fejezhetik be az osztogatást és vehetik fel azt a kis pénzt, amit adnak nekik a megbízóik. Így jut hozzám minden reggel a Metropol újság is. Első kukába kidobom ezt is mint minden mást amire így teszek szert, de ma átlapoztam. Volt benne egy cikk az utcanevekről, azaz, hogy mely neveket tanácsos vagy nem tanácsos használni, meg egy lista ezekről. Így végül bármennyire elnyomtam magamban eddig, hogy a három éve tartó utcanév változtatós diliről írjak, feladtam… Most tartunk itt…

Szóval: a tököm tele van azzal, hogy lassan már eltévedek a belvárosban. Plusz még idegesít is, hogy az utcanév ennyire kardinális kérdés, miközben ha körülnézek az országban nekem nem az tűnik a legnagyobb problémának, hogy ha befordulok a Tanács utcába, akkor annak a névnek volt-e köze a kommunizmushoz vagy sem. Konkrétan nem is érdekel, mert lehet, hogy fejben már a jövő havi röhejes fizetésemet próbálom beosztani (ami tulajdonképpen lehetetlen vállalkozás…), vagy épp azon dühöngök, hogy már megint lerobbant egy BKV busz, és ezért én most elkések valahonnan, esetleg azon filózok hogy az imént három rendőr állt körbe egy hajléktalant és ha ez megtörténhet, akkor mi a humánusság új megfogalmazása. Minden esetre a leglényegtelenebb számomra, hogy van-e Élmunkás utca. Ám az azért már tényleg a bullshit kategória, hogy az utcanév kérdést oly etalonként kezelik, hogy egyenesen az MTA-t foglalkoztatják azzal, hogy nagyon gondosan világítsa meg a kérdést: a „Felszabadulás” , az lehet-e közterület neve…

Hát bekönnyeztem ezen. De komolyan. Életünk és országunk jelene és jövője szempontjából akkora lényeges kérdés az utcanév, hogy azt már-már tudományosan meg kell vizsgálni?

Na és a lista… (Ha már elkezdtem mélyedjünk bele a témába rendesen!)

Abba már bele sem mennék, hogy József Attila nevét mégis milyen megfontolásból küldték el az MTA-nak „bevizsgálásra”, mert az már eleve annyira gáz, hogy inkább nem is szeretném kifejteni az ezzel kapcsolatos gondolataimat… De legalább engedélyezik, úgyhogy azért van akinek még nem borult el az agya…

Az Metropol újság szerint elkaszált (nem javasolt) nevek a következőek:

Alpári Gyula

Április 4.

Asztalos János

Bernáth Lajos

Bokányi Dezső

Bundzsák István (Kiskunhalas)

Császy László

Darvas József

Demény Rezső

Dimitriv

Dobi István

Erdei Ferenc

Élmunkás

Fazekas Gábor

Felszabadítók

Felszabadulás

Fürst Sándor

Garbai Sándor

Gorkij

Hámán Kató

Huszti Ferenc

Ifjúmunkás

Kállai Éva

Karikás Frigyes

Károlyi Mihály

Kilián György

Kisdobos

Kocsis Lajos (Kiskunhalas)

Kókai László

Korvin (Corvin) Ottó

Kovács Sándor (Kiskunhalas)

Kun Béla

Landler Jenő

Lenin

Lukács György

Majakovszkij

Marx Károly (az ő neve „csak” aggályos…)

Matuzsa György (Aranyosapáti)

Máté János

Mező Imre

Micsurin (aggályos)

Mosolygó Antal

Münnich Ferenc

Népfront

Néphadsereg

Nógrádi Sándor

Oprendek Sándor

Partizán

Pálfi Ernő

Rajk László

Révai József

Rosenberg házaspár

Rózsa Ferenc

Rudas László

Sallai

Sallai Imre

Ságvári Endre

Ságvári Endre KISZ lakótelep

Schönherz Zoltán (aggályos)

Szabó Erzsébet (Paks)

Sziklai Sándor

Szűcs József (Kiskunhalas)

Tanács

Takács György (Paks)

Tolbuhin

Úttörő

Vörös Csillag

Vörös Hadsereg

Vörös hajnal

Wiedemann Antal (Paks)

Zalka Máté

Zója

Csak a lakhelyemen legalább három utca neve fog megváltozni, ha a listát nézem.

Ságvári Endrére térnék ki részletesebben, ha megengeditek. Bár sok érdekes név van itt, mint például Károlyi Mihály, aki az első magyar köztársasági elnök volt. De hosszan ki lehetne tárgyalni hogy a "Terv" utcanevet miért is vizsgáltatták meg... stb. Ám mivel hót véletlenül erre a névre kerestem rá a neten, ezért maradjunk Ságvári Endrénél. Nem javasolt a következő indokkal:

„neve a kommunista áldozatvállalás jelképe lett, a 20. századi önkényuralmi politikai rendszer fenntartásához kapcsolható.”

Kérek mindenkit, hogy nézze meg maga is, ki volt ő a wikipédia szerint: LINK wikipédia  Én csak pár mondatot írnék ide abból amit találtam róla, de a linkre kattintva részletesebben is megismerkedhet az érdeklődő vele.

Budapesti zsidó családban született. Egyetemi évei alatt ismerkedett meg a marxizmussal. Tagja volt a Magyar Szociáldemokrata Pártnak. 1937 szeptemberében részt vett a Tompa utcai nyilasház elleni támadásban, amiért 8 havi fogházra ítélték. 1940.-ben csatlakozott a Kommunisták Magyarországi Pártjához. Fő szervezője volt a Batthyány-emlékmécsesnél 1941. október 6.-án lezajlott megmozdulásnak, ahol háromszáz szociáldemokrata fiatal adott jelre körülvette az emlékművet, és talapzatára nemzeti színű szalaggal átkötött koszorút helyezett el – A magyar szabadságért – a magyar ifjúság felirattal majd szétszéledtek. Szintén részt vett a Petőfi térnél tartott háborúellenes megmozdulás szervezésében: 1942. március 15.-én 6-8 ezer fős tömeg gyűlt össze a budapesti Petőfi térnél, hogy tiltakozzon a háború ellen. A demonstrálók megindultak a Kossuth tér irányába, ám a Lánchídnál a rendőrség megkísérelte feloszlatni a tüntetőket. A rendőrök közel száz embert vettek őrizetbe, ám a tüntetők egy része mégis eljutott a Kossuth-szoborhoz, ahol megismételték háborúellenes követeléseiket. 1944-ben szerkesztette a Béke és Szabadság című lapot. Részt vett az ellenállási mozgalom szervezésében. 1944 Július 27.-én halt meg, amikor fegyveres összetűzésbe került négy csendőrrel. Az egyik csendőrt ezért halálra is ítélték, majd 2006-ban kimondatott, hogy Ságvárival szemben a csendőrök a korabeli jognak megfelelően jártak el, ezért az ítéletet hatályon kívül helyezték, és évekig tartó vita alakult ki ezzel kapcsolatban. Végül 2008-ban emléktábláját leszedték…

Speciel a személyes magánvéleményem az, hogy egy dolog leszedni egy olyan embernek az emléktábláját, amelyik tulajdonképpen a német megszállás ellen küzdött. Erről vitatkozzanak a történészek vagy akik akarnak. Ám egy másik és nagyon érthetetlen dolog, hogy mitől lett ez az ember, aki tulajdonképpen ’44 utáni éveket már meg sem érte, akkora fekete bárány, hogy még azt az utcát is át kell nevezni amelyik az emlékét őrzi?

Az utcaátnevezősdi számomra innentől egy értelmetlen, ellenségeskedő vircsaft, és ha felszállok a 2-es metróra akkor már dacból is a Moszkva téren szállok le, nevezze azt akárki aminek csak akarja…

A Nemzeti Földalapkezelő a tegnapi viselkedésével a méltán vívta ki magának, hogy „nemzeti lekezelő”–nek becézzék. Mondhatni vérlázító immár az egész földkezelésnek nevezett szarság ami itt folyik. Erősen tudatosult bennem, hogy a föld mint olyan, baromi jó befektetés lehet, mivel abszolút nyíltan és tulajdonképpen szinte már le sem tagadva osztogatják el a valóban ebből élő gazdák kihagyásával. Cáfolat és magyarázkodás helyett pedig inkább szóba sem állnak azokkal akik ezt nehezményezik. Tény, hogy így könnyebb, csak orbitális nagy szemétség, (már bocs…) főleg ha az állam teszi ezt az állampolgáraival.

Nagy vonalakban az történt, hogy a Gazdatanácsok Szövetségének képviselői elzarándokoltak, a Nemzeti Földkezelőhöz, mert ugye a bizakodó állampolgár ha baja van, akkor oda megy ahol segíthetnek rajta. Föld panasz esetén a Földkezelőhöz, elvégre a bohócügyi államtitkárhoz még nem küldték…  Per pillanat azzal az üggyel indultak útnak, hogy a földbérleti pályázaton egyetlen kajászói gazda sem nyert, mert egy kápolnásnyéki vállalkozót jobban komált az elbíráló társaság… Kérni szerették volna a gazdák, hogy had kapják meg legalább azt a földet amit tavaly közösségi használatba vettek, és idén tavasszal már be is vetettek napraforgóval. Röviden megfogalmazva: dolgoztak vele keményen, és gondolom szeretnék learatni majd idővel a munkájuk gyümölcsét. Annyit akartak, hogy legalább addig szerződjenek velük, amíg új pályázat nem lesz kiírva az érintett földre. Így hát elmentek és egy petíciót is szerettek volna átadni. Eközben még az udvariasságról sem feledkeztek meg, azaz már előre jelezték, hogy „jövünk és hozunk egy petíciót is”, nehogymá’ megijedjenek az illetékesek… A székesfehérvári kirendeltségen már elhajtották őket, úgyhogy azt gondolták nagy naivan, hogy majd Pesten valaki csak szóba áll velük. Hát nem!

Az épület elé kiküldtek  egy lóti-futit, (még véletlenül sem közszereplőt, mert hát a nagy fizetésért az még sincs benne a munkaköri leírásban, hogy az illetékesek még fel is álljanak a fotelból), hogy általa megüzenjék: az ott lévő LMP-s Vágó Gábor bemehet, meg az újságírók is, aztán slussz. Végül is a gazda akinek a baja van, hót elenyésző tényező, nem?… Szerintem meg az illetékesek kicsike kis gyáva emberkék, akiket a rosszullét kerülgetett ijedtükben, hogy „Hát akkor most, ha bejön a gazda is, akkó’ annak meg nem lesz elég egy sémanyilatkozat… És ha belekérdez? Úr Jézus!”

Így aztán amikor Vágó Gábor közölte, hogy csak a kajászói gazdával óhajtana belépni eme nemes intézménybe, jó nagy fityiszt mutattak neki.  Végül a petíciót kiragasztották az épület falára, és dolgavégezetlenül hazamentek.

Tulajdonképpen ha a kormány a mai magyar valóságot szeretné bemutatni az állampolgároknak, akkor a „Jól teljesítünk” bullshit helyett, erről a petíciós falról csinálhatnának egy képet és az ebből készült plakáthegyekkel kéne teliragasztaniuk az egész országot.

Mert ma így teljesít a kormány: "mi kormányzunk és úgy ahogy mi akarunk, te meg NERtárs kitörölheted a feneked a panaszaiddal"…

Kedves családom! A 2/3-os négy év a vége felé közeledik, és azt a mennyiségű szemetet amit összehordtunk, már nincs idő kilapátolni a portánkról. Megoldás kell, de gyorsan! Hiába igyekszünk bedugni a szekrények aljába, sőt! a szőnyeg alá is söprögetünk, mégse tudjuk eltüntetni a koszt. A nemzeti konzultációs meg rezsicsökkentős csipketerítő is kicsi, úgyhogy kilátszik alóla a mocskos asztallap, ami magán viseli az akaratos alkotmány, meg a haveri gyarapodás retkét. Mindez az EU-nak elnevezett társasházban... Barátaim! Már a szomszédok is érzik a bűzt, és sorra jelzik, hogy lassan betelik a türelmük pohara. A „német család” a gyerekeinek már velünk példálódzik arról, hogy mit nem szabad csinálni… Lakásunkból rengetegen elköltöztek, és így a rezsibe sem szállnak be.
A négy éves bérleti szerződés így nem biztos, hogy meghosszabbodik. A lakás többi lakójának már hiába tömjük be a száját nemzeti mannának hazudott maszlaggal, hiába magyarázzuk, hogy "jól teljesítünk!", nekik már nem kellünk. Még akkor sem, ha a dögös szőkével kínálgatjuk mellé a vaníliás karikát. Az embert aki majd kitakarít, már ki is nézték maguknak: Gordon. Ettől pedig teljesen ki vagyok készülve. Nem hittem volna, hogy ez a csendes, nyugodt, egyszerűen beszélő ember valaha is az ellenfelem lehet. Mindenhol elismerik, hogy Én mint  turulkirály, remek szónok vagyok, aki nagy és dicső dolgokat tud mondani még a túró rudiról is. Számításba sem vettem senkit, hisz ha körülnézünk nem találunk hozzám fogható karaktert, karizmatikus egyént! A Feri, na ő igen! Az tényleg tudott valamit, de őt már kicsináltuk, sőt mára már az érdektelenségig lenyúztuk róla az "elmúttnyócév"-et is. Na de a Gordon? Hogy kerül ez ide? És egyáltalán, hogy lehet ekkora támogatottsága, mikor szuperül elterjesztettük róla, hogy ő a libás... Nem is értem, hogy történhetett ez meg. Az egész lakást teleraktam az „elmúttnyócév”-es plakátokkal, hogy lejárassam ezt az ipsét (akinek ugyan abban csak egy éve volt, de ki a fenét érdekel… ). Most meg lecseréltem ezeket is, és azt hirdetem még a klotyón is, hogy jó itt lakni, mert k@rva jól teljesítünk. Ez a Gordon meg jön, elmondja békésen, hogy mit akar, és az emberek figyelnek rá. Pedig hol vannak az ő ígéretei az enyéimhez képest?! Én már olyanokat ígértem az utóbbi 12 évben, hogy az maga volt a mennyország. Ó a régi szép idők… Emlékeztek amikor még ingyen gyógyszert vizionáltam a gyerekeknek? Meg 14. havi nyugdíjat a nyuggereknek. A belem kidolgoztam már, hogy szeressenek! Csak engem! Kolbászt töltögettem, meg szabad pálinkafőzést adtam, és lekomcsiztunk már mindenkit aki nem velünk van. Most viszont hiába ígérek vagy mondok bármit, már nem olyan menő mint régen.  A lakásunk olyan piszkos, hogy a lakók már csak azt látják, és segítségért kiabálnak, pedig már hangszigeteltünk is…

Szóval nem vagyunk jó helyzetben. Hamarosan elveszíthetjük a státuszunkat. Mit tegyünk most? Mit tegyünk?...

Gáz van a BKV táján! Na jó, ez nem új észrevétel, de immár maga a BKK is bevállalja úgy istenigazából.

A BKK a Fővárosi közgyűlésnek részletesen és naturistán ecsetelte a tömegközlekedés helyzetét, ami nem valami rózsás, ám most, én mint napi három és félórát a BKV járműveken tartózkodó utas, nagyon örülök. Valami történni látszik, és ezt értékelni kell. Nem mintha nem tudná az utazó ember, hogy milyen állapotok uralkodnak, de erős hiányérzetet keltett, hogy eddig még nem igazán látszott, hogy komolyabb lépések születtek volna a megoldást illetően. Persze az s.o.s. „gyorsan oltsuk a tüzet” szintűekben megpróbál helytállni a BKK meg a  BKV, de az utasokat ez nem feltétlenül nyugtatja meg, amikor a metrók időnként kifüstölnek, leesik az álmennyezet az állomáson, vagy volt amelyik kiégett, de olyan is amikor eltörött a sín. A megoldás folyamata ezekre az állapotokra pedig igencsak lassan haladt, és most őszintén remélem, hogy előbb utóbb a finisbe érünk. Eddig nyugtatgattak, vagy sajnálkoztak, hogy minden van, csak pénz, az nincs…

Most viszont a Fővárosi Közgyűlés elé terjesztett írásból kiderül, hogy a BKK teljesen tisztában van a helyzettel és arra valóban minőségi megoldást szeretne.

„A BKV Zrt. infrastruktúrája és eszközei a teljesítőképességük, használhatóságuk határára érkeztek. A járműpark és az elöregedett infrastrukturális eszközök nagy része már a tervezett élettartamát meghaladta, ezért elodázhatatlanul szükségessé vált a cseréjük.”- olvasható a BKK tájékoztatójában. Sőt továbbmennek: „…mind a járműpark, mind az infrastruktúra elérte azt a bizonyos "billenő pontot", ahonnan a műszaki állapotok már nem időarányosan, hanem rohamosan romlanak tovább. Ennek következtében a rendszer üzembiztonsága lényeges bizonytalanabbá válik, azonnali beavatkozások nélkül a rendszerben megnő a forgalombiztonságra nézve jelentős kockázati tényező.” (Forrás:napi.hu)

Persze azt is tudjuk, hogy a BKV anyagi helyzete nem tesz lehetővé egy ekkora beruházást, hisz a fenntartásukat is alig, vagy plusz állami segítséggel tudják finanszírozni. Viszont most az EU-s pénzekből talán lehetőségük lesz az M3-as  metróvonal rekonstrukciójára is költeni. Legalábbis az alábbiakat tervezik a következő uniós költségvetési ciklusra (2014-2020):

-az M1 Millenniumi földalatti vasút korszerűsítése és meghosszabbítása

-az M2 Metró és a Gödöllői HÉV összekötése

-az Észak-déli regionális gyorsvasút déli szakasza

-a fővárosi villamoshálózat és trolibuszhálózat egységes fejlesztése

-az M3 metróvonal rekonstrukciója és északi meghosszabbítása.

A napi.hu szerint ”a tervezésre, a feladatok előkészítésre már közel bruttó 3 milliárd forint uniós támogatás áll a rendelkezésére.„  (A hírportál egyébként részletesebben is beszámol az EU-s pénzekből történő közlekedési fejlesztésekre.)

Bár örökké ekézem a BKV-t meg ezt a Dávid gyereket, de most nagyon bízom a sikerükben.

Úgyhogy NERtársak reménykedhetünk!

Tegnap nem túl barátságos véleményt formáltam meg a Pax Hungarica elnevezésű formációval szemben, miután az atv.hu beszámolója szerint megfenyegettek egy pécsi újságírót azzal, hogy „tisztelettel beszéljen a Führerről, mert különben összetalálkozik a bakancsosokkal”. Ez az a szervezet, amely április 20.-án emléktúrát szervezett Hitler születésnapjára. A rendőrség végül lecsapott néhány tagra, de érzéseim szerint ez édes kevés.

Az „ismerd meg ellenséged” alapelvre hallgatva felkutattam a szervezet honlapját, és ami ott olvasható az annyira elképesztő, hogy végül keresetlen szavaimat feléjük inkább megtartottam magamnak… Nő vagyok, 50 kiló és tulajdonképpen gyámoltalan, ha szembe állítom magam velük. Kiállok sok mindenért és sok mindenkiért, de van az a határ, ahol felfogja az ember lánya, hogy tulajdonképpen ha esetleg agyon is vereti magát, akkor azzal nem old meg semmit, haszna pedig egyáltalán nincs belőle senkinek. Ám szó nélkül nem léphetünk ezen át, mivel a megfélemlítés ténye áll fenn, pusztán már azzal is, hogy ez a csoportosulás létezhet Magyarországon. Így nem a Pax Hungaricához szólok most, hanem a hatóságokhoz, a kormányhoz, akik valóban hatásos módon tehetnének valamit a szervezet ellen, és némileg ecsetelném, hogy mivel is állunk szemben:

A csoport 2008-ban alakult, bár az atv.hu azt írja, hogy a cégbíróságon nincsenek bejelentve.  Bemutatkozásuk szerint ma ők az egyetlenek akik a Szálasi Ferenc által lefektetett hungarista ideológia kizárólagos eszmei örökösei. Tagjaik feltétlen engedelmességgel tartoznak a mozgalomnak, ha pedig jogi problémáik akadnak a Pax Hungarica jogi segítséget is nyújt számukra.

Tagjaik közé nem kerülhetnek be többek közt homoszexuálisak, zsidók, cigányok, illetve akik nem európaiak. (Bár tény, hogy alkoholisták, sátánisták és egyéb „deviáns” egyének sem.)

Van női és ifjúsági tagozatuk is, pénzt pedig nem fogadnak el senkitől, csak a kötelező tagdíjakból tartják fenn magukat.

A honlapon leszögezik:

„Külön politikai útjai és elgondolásai a tagtestvéreknek nem lehetnek. A győzelem biztosítéka a vasfegyelem, mely nélkül minden politikai szervezkedés üres szalmacsépléssé válik. Aki a vasfegyelemnek magát alávetni nem hajlandó, annak mozgalmunkban semmi keresnivalója nincsen. Minden tagtestvérnek legfontosabb kötelessége, hogy családi, ismerősi, rokoni és munkakörében az Eszmét a legnagyobb hitellel, kitartással, erővel, teljes akarattal és életpéldával képviselje…”

Továbbá:

„Elvetjük a parlamentben más párt vagy mozgalom színeiben való szereplésnek még a gondolatát is, mert a mai parlament munkáját a legnagyobb népcsalásnak minősítjük. Mi a hatalom teljes birtokosai, és nem részesei akarunk lenni…”

Ez csak két idézet a Pax Hungarica felfogásából, de azt hiszem már ezek alapján is leszögezhetjük, hogy a mozgalom minden féle és fajta módon megfélemlítő jellegű, és egy normális, demokratikus országban létjogosultsága nem lehet. Ha valami nemzetbiztonsági kockázatokat rejt magában, akkor az egyik ilyen a Pax Hungarica, melynek valószínűleg az ország nagy részén van lefedettsége, ami a hitvallásukat figyelembe véve nem túl jó ómen.

Természetesen honlapjuk nem .hu vagy .com szerverről érhető el. Ők a .org –ot választották, így valószínűleg a hatóságok nem tudnak ezzel mit kezdeni. Ugyanakkor úgy gondolom,  hogy ha már jó pénzért lett nekünk itt TEK meg mittudomén’ milyen titkos meg nem titkos hatáskör, akkor hasznosítani kéne az ilyen szélsőséges csoportok felkutatására őket. A honlap kevésbé érdekel ha nem is törölhető törvényesen, ám egy átfogó és tényleg akart nyomozással, szerintem mindenképp felkutathatóak lennének a tagok.  Magyar állampolgárként azt hiszem elvárhatom, hogy legalább akkora erővel és intenzitással dolgozzon a hatóság a Pax Hungarica lenyomozásában, mint ahogy a kormánypárti politikusokat ekéző kommentelőket szokták manapság kézre keríteni. Erősen ajánlanám is, hogy ez így legyen, mivel a hasonló mozgalmak cukrosbácsiként etetik be a még befolyásolható fiatal generációt, akik sajnos fogékonyak még az ilyen „család” maszlagokra. Már pedig nem hinném, hogy ez bárkinek is jó. 2008 óta épülhet rendben csendben ez a szélsőséges, nem titkoltan fasiszta ideológiákat hirdető csoport. Miért?! Arról nem is beszélve, hogy ha körülnézünk az interneten, számos hasonló szervezkedést találunk, melyek tulajdonképpen szinte zavartalanul mérgezhetik a társadalmat.

Papcsák és Lázár urak! Ha már úgy megtudtak sértődni egyes állampolgári véleményeken, hogy visítva rohantak a bíróságra feljelenteni őket, akkor legközelebb mikor tárgyalásra mennek, legyenek szívesek megtenni a megfelelő lépéseket ez ügyben is. Gyakorlatuk már van benne, remélem akarat is…

Sorsomról döntő Ember, mért bántasz?
Reggel felkelek és figyelem a testem. Jön a fájdalom, vagy ma jobb lesz?... Próbáljuk meg a napot elkezdeni, mert muszáj. Életem addig élet, amíg elláthatom magam. Egy kis séta, ha máshová nem is, legalább a legközelebbi boltig. Lehet, hogy ma jó napom lesz. Talán még főzök is magamnak valamit. Aztán jön az ismert fájdalom. Megint, talán soha el sem múlt, bár reménykedem szüntelen, hogy majd egyszer... Egyszer én is majd úgy élek mint mások: dolgozom, futok, tevékenyen élem az életem. De most nem megy. Talán majd holnap. Most viszont gyötrődöm. Aztán bekapcsolom a tv-t. Ott azt mondják sok a rokkant, olyanok mint én. Sokba is kerülünk.  Az újság is ezt írja, meg, hogy sokan csalunk, ezért majd felülvizsgálnak. Csaló lennék? Nem. Inkább engem csalt meg az élet. Azt mondta: erős vagy, bármi sikerülhet, hisz ez az élet! Aztán egy reggel felébredtem és kiderült, hogy becsapott. Az egészségem elvitte, helyette pedig a fájdalmat hagyta itt. Megpróbáltam ellenállni. Becsaptam még önmagam is, hogy minden jó lesz, megy nekem ami addig is. Aztán nem bírtam. Legyőzött a betegség. Először csak lassabban ment minden, aztán jöttek a dolgok amiket már nem is tudtam megtenni. Végül már csak a reményteli reggelek maradtak: „Jön a fájdalom, vagy ma jobb lesz?...”

De rendben! Vizsgáljanak felül. Vannak pontértékeik, meg százalékpontok, ilyesmik. Ezekkel árazzák be az életemet, és, hogy mennyi kenyérre valót érdemlek.

Megjött az értesítés is: mennem kell. Ha nem megyek az életem 0 ft-ot ér, ha megyek, akkor majd meglátjuk… Talán ott majd megtudom, hogy csaló vagyok-e. Ők majd megmondják…

Rokkant vagyok.

Sorsomról döntő Ember, mért bántasz?

FOLYT.KÖV...

Sorsomról döntő Ember, mért bántasz?
Reggel felkelek. Valahol... Soha nem tudom hogy a következőn hol leszek. Céltalan az életem. Nem! Ez mégsem igaz. Mindig van célom: éhségemet szeretném csillapítani, mert éhes vagyok. Télen meleg helyet keresek, mert fázom. Ez az életem, minden másról már lemondtam. Ülök az aluljáróban, sebes lábamon a kötés mocskos. Kicsit szégyellem is, de itt meleg van, és friss pékáru illata. Időnként kapok a büféből ezt azt. Ami már nem kell másnak az jó nekem. És az utazó emberek, ők is néha adnak. Nem csaplak be: néha gondolok meleg, tiszta lakásra, vagy szobácskára. Illatos ruhára, kényelmes ágyra. Konyhára, ahol főzhetek. Igen, nekem is volt valamikor hol laknom. Dolgoztam, hazamentem. Éltem. Most csak vagyok, és próbálok emlékezni. De egyre csak homályosul a kép. A tél fagyos hidege, a mindennapok éhsége, sebem fájdalma mardosóbb mindennél, és gyarló testem csak erre tud figyelni. Az emlékeknek ritkán jut hely, már-már nem is számítanak. Talán valamikor igyekeztem visszakapni az életem. Igen, így volt. Kétségbeesetten próbáltam a felszínen maradni, de lemondtak rólam és végül én is lemondtam saját magamról... Otthonom az utca lett, ágyam a pad vagy a fagyos kő. Ruhám koszos, szakadt, olyan mint amilyen én lettem. És még bűnöző is, mert Te azzá tettél. Megvethet mindenki, kigúnyolhat, undorral elfordulhat; nem számít, megszoktam. De te gazembert csináltál belőlem, és ez fáj. Törvénybe diktáltad, hogy bűnös vagyok. Indokaid nem értem. Vétkem csak annyi, hogy vagyok a semmiben. Otthon híján "haza" nem mehetek, s a törvényed miatt már az utcán sincs maradásom. Hova menjek, hol éljek? Ne éljek?...
Hajléktalan vagyok.

Sorsomról döntő ember, mért bántasz?...

FOLYT.KÖV...