Eljött 2018. Túl vagyunk a halászlés-bejglis-lencsés-virslis kajakómán, mindezt leöblítettük az újévi pezsgővel, Áder szavait is figyelmesen végighallgattuk; úgyhogy rákoncentrálhatunk az új év adta lehetőségekre. Ezen a ponton pedig nem feledhetjük el, hogy áprilisban választások lesznek.

Őszintén megmondom, hogy négy éve hatalmas izgalommal vártam , hogy mit dönt a nép. Csalódtam. A rendszeres NER-társ blog olvasó /egy kellemesen népes tábor volt az akkorra már/ a továbbiakban nem nagyon olvashatott új posztokat itt. Gyakorlatilag feladtam. Elveszett számomra a motiváció. Szégyen, vagy nem, de ez volt. Megtehettem, szabad bloggerként, akit hiába kerestek fel reklámozó cégek, vagy bárkik. Elutasítottam minden üzleti felkérést, pont azért, hogy önmagam legyek, hogy arról írjak ami engem foglalkoztat, és ne egy teljesítményorientált oldalkám legyen. /Pedig Isten látja lelkem, eü. fizetés, beteg férj, tanuló gyerek mellé, de sokszor jól jött volna egy kis zsé... / Aztán még ezt is feladtam.

Iszonyú fáradtság lett úrrá rajtam, amikor kiderült, hogy hiába a pöttyös fenekű félázsiai, unortodox kormányzás, élén a bohócügyi államtitkárral, az embereknek mégis ez kell. Hogy miért? Négy éve az emberek a következőeket valló kormányra adta a voksát:

stadionok; 47000ft-ból meg lehet élni; a nők szüljenek gyereket és akkor majd nem veri őket az uruk; a gyerekek neve jövőbeni adófizető, avagy érnek annyit mint egy tehén; a magyar munkavállalók igényesek, lusták és nem akarnak dolgozni, amúgy pedig szedjenek gombát és neveljenek kecskét; a hajléktalant üldözzük, büntessük; a rokkantak csalók; az oktatásban még van kréta, úgyhogy kuss minden tanárnak; a kórházigazgatók, csak államilag jóváhagyott nyilatkozatokat tehetnek; napraforgó blog; azeri baltás; megvédtük a nyugdíjakat, de nem tudjuk hol van a manyup pénz; Marika ápolónő boldog; közmunka-program amivel aki csak tehette visszaélt; elrabolt földek; dohánybiznisz, stb.stb.

Több tucat ilyen, és ehhez hasonló történet uralta 2010-2014-et, és mégis ugyanez a kormány nyert. A következő négy év pedig már olyan magabiztosságot adott nekik, hogy már arra sem vették a fáradtságot, hogy bármit is leplezzenek. Elfelejtették még azt a határt is amit még réges-régen maguk állítottak fel szabálynak, hogy aszongya`: ne mi kapjuk a legtöbbet...

Szóval NER-társak arra szeretnék kilyukadni, hogy szégyenteljes módon, 2018. áprilisában már nem bízom a változásban. Ez pedig az ellenzék bűne is. Oda fajult a politika, és ezzel az ország sorsa is, hogy reálisan nézve, az aki nem hívőként éli meg az ország sorsát, fogalma sincs kire szavazzon 2018 áprilisában. Mert kire NER-társak? Ki az aki olyan programot, erőt sugároz, amely elzavarhatja ezt a mélyen primitív, egoista, mindent és mindenkit eltaposó kormányt? Sehol nincs olyan összefogás amely legyőzhetné akarnok ÖRDESZ-éket, Viktort és slepjét, kiknek frusztrációitól és komplexusaitól, kivagyiságától egy nemzet szenved. Nem szeretnék kimaradni a szavazásból, mert minden nem leadott voks a jelenlegi kormányt segíti győzelemre. De most tényleg szavazzak a Kétfarkú Kutyapártra?

Blog-életem során talán soha nem vágytam annyira a kommentjeitekre mint most. Kire szavazzak, és miért?

A segítségeteket előre is köszönöm: Tisztelettel:  Marianna /mert ez az igazi nevem/