A Nemzeti Földalapkezelő a tegnapi viselkedésével a méltán vívta ki magának, hogy „nemzeti lekezelő”–nek becézzék. Mondhatni vérlázító immár az egész földkezelésnek nevezett szarság ami itt folyik. Erősen tudatosult bennem, hogy a föld mint olyan, baromi jó befektetés lehet, mivel abszolút nyíltan és tulajdonképpen szinte már le sem tagadva osztogatják el a valóban ebből élő gazdák kihagyásával. Cáfolat és magyarázkodás helyett pedig inkább szóba sem állnak azokkal akik ezt nehezményezik. Tény, hogy így könnyebb, csak orbitális nagy szemétség, (már bocs…) főleg ha az állam teszi ezt az állampolgáraival.
Nagy vonalakban az történt, hogy a Gazdatanácsok Szövetségének képviselői elzarándokoltak, a Nemzeti Földkezelőhöz, mert ugye a bizakodó állampolgár ha baja van, akkor oda megy ahol segíthetnek rajta. Föld panasz esetén a Földkezelőhöz, elvégre a bohócügyi államtitkárhoz még nem küldték… Per pillanat azzal az üggyel indultak útnak, hogy a földbérleti pályázaton egyetlen kajászói gazda sem nyert, mert egy kápolnásnyéki vállalkozót jobban komált az elbíráló társaság… Kérni szerették volna a gazdák, hogy had kapják meg legalább azt a földet amit tavaly közösségi használatba vettek, és idén tavasszal már be is vetettek napraforgóval. Röviden megfogalmazva: dolgoztak vele keményen, és gondolom szeretnék learatni majd idővel a munkájuk gyümölcsét. Annyit akartak, hogy legalább addig szerződjenek velük, amíg új pályázat nem lesz kiírva az érintett földre. Így hát elmentek és egy petíciót is szerettek volna átadni. Eközben még az udvariasságról sem feledkeztek meg, azaz már előre jelezték, hogy „jövünk és hozunk egy petíciót is”, nehogymá’ megijedjenek az illetékesek… A székesfehérvári kirendeltségen már elhajtották őket, úgyhogy azt gondolták nagy naivan, hogy majd Pesten valaki csak szóba áll velük. Hát nem!
Az épület elé kiküldtek egy lóti-futit, (még véletlenül sem közszereplőt, mert hát a nagy fizetésért az még sincs benne a munkaköri leírásban, hogy az illetékesek még fel is álljanak a fotelból), hogy általa megüzenjék: az ott lévő LMP-s Vágó Gábor bemehet, meg az újságírók is, aztán slussz. Végül is a gazda akinek a baja van, hót elenyésző tényező, nem?… Szerintem meg az illetékesek kicsike kis gyáva emberkék, akiket a rosszullét kerülgetett ijedtükben, hogy „Hát akkor most, ha bejön a gazda is, akkó’ annak meg nem lesz elég egy sémanyilatkozat… És ha belekérdez? Úr Jézus!”
Így aztán amikor Vágó Gábor közölte, hogy csak a kajászói gazdával óhajtana belépni eme nemes intézménybe, jó nagy fityiszt mutattak neki. Végül a petíciót kiragasztották az épület falára, és dolgavégezetlenül hazamentek.
Tulajdonképpen ha a kormány a mai magyar valóságot szeretné bemutatni az állampolgároknak, akkor a „Jól teljesítünk” bullshit helyett, erről a petíciós falról csinálhatnának egy képet és az ebből készült plakáthegyekkel kéne teliragasztaniuk az egész országot.
Mert ma így teljesít a kormány: "mi kormányzunk és úgy ahogy mi akarunk, te meg NERtárs kitörölheted a feneked a panaszaiddal"…
