Kedves családom! A 2/3-os négy év a vége felé közeledik, és azt a mennyiségű szemetet amit összehordtunk, már nincs idő kilapátolni a portánkról. Megoldás kell, de gyorsan! Hiába igyekszünk bedugni a szekrények aljába, sőt! a szőnyeg alá is söprögetünk, mégse tudjuk eltüntetni a koszt. A nemzeti konzultációs meg rezsicsökkentős csipketerítő is kicsi, úgyhogy kilátszik alóla a mocskos asztallap, ami magán viseli az akaratos alkotmány, meg a haveri gyarapodás retkét. Mindez az EU-nak elnevezett társasházban... Barátaim! Már a szomszédok is érzik a bűzt, és sorra jelzik, hogy lassan betelik a türelmük pohara. A „német család” a gyerekeinek már velünk példálódzik arról, hogy mit nem szabad csinálni… Lakásunkból rengetegen elköltöztek, és így a rezsibe sem szállnak be.
A négy éves bérleti szerződés így nem biztos, hogy meghosszabbodik. A lakás többi lakójának már hiába tömjük be a száját nemzeti mannának hazudott maszlaggal, hiába magyarázzuk, hogy "jól teljesítünk!", nekik már nem kellünk. Még akkor sem, ha a dögös szőkével kínálgatjuk mellé a vaníliás karikát. Az embert aki majd kitakarít, már ki is nézték maguknak: Gordon. Ettől pedig teljesen ki vagyok készülve. Nem hittem volna, hogy ez a csendes, nyugodt, egyszerűen beszélő ember valaha is az ellenfelem lehet. Mindenhol elismerik, hogy Én mint  turulkirály, remek szónok vagyok, aki nagy és dicső dolgokat tud mondani még a túró rudiról is. Számításba sem vettem senkit, hisz ha körülnézünk nem találunk hozzám fogható karaktert, karizmatikus egyént! A Feri, na ő igen! Az tényleg tudott valamit, de őt már kicsináltuk, sőt mára már az érdektelenségig lenyúztuk róla az "elmúttnyócév"-et is. Na de a Gordon? Hogy kerül ez ide? És egyáltalán, hogy lehet ekkora támogatottsága, mikor szuperül elterjesztettük róla, hogy ő a libás... Nem is értem, hogy történhetett ez meg. Az egész lakást teleraktam az „elmúttnyócév”-es plakátokkal, hogy lejárassam ezt az ipsét (akinek ugyan abban csak egy éve volt, de ki a fenét érdekel… ). Most meg lecseréltem ezeket is, és azt hirdetem még a klotyón is, hogy jó itt lakni, mert k@rva jól teljesítünk. Ez a Gordon meg jön, elmondja békésen, hogy mit akar, és az emberek figyelnek rá. Pedig hol vannak az ő ígéretei az enyéimhez képest?! Én már olyanokat ígértem az utóbbi 12 évben, hogy az maga volt a mennyország. Ó a régi szép idők… Emlékeztek amikor még ingyen gyógyszert vizionáltam a gyerekeknek? Meg 14. havi nyugdíjat a nyuggereknek. A belem kidolgoztam már, hogy szeressenek! Csak engem! Kolbászt töltögettem, meg szabad pálinkafőzést adtam, és lekomcsiztunk már mindenkit aki nem velünk van. Most viszont hiába ígérek vagy mondok bármit, már nem olyan menő mint régen.  A lakásunk olyan piszkos, hogy a lakók már csak azt látják, és segítségért kiabálnak, pedig már hangszigeteltünk is…

Szóval nem vagyunk jó helyzetben. Hamarosan elveszíthetjük a státuszunkat. Mit tegyünk most? Mit tegyünk?...