Szóval rövid leszek, mert mindjárt itt az év vége, úgyhogy sok idő nincs! Csak szemezgessünk a történésekből, best of Magyarország módra! Kimondottan ajánlom a beszúrt linkeket, mert az éves történet úgy lesz kerek..
Jól megünnepeltük az új alkotmányt, olyan férfiasan az operából behúzott popsival menekülve, ahol még a híradó is eltévedt és pont nem látta a tüntetőket.
Közben én meg elvesztettem az állásom az egészségemmel egyetemben, és a munkaerőpiacra visszatérítő munkaügyi központba mentem segély helyett átképzést kérni. Nekik ez volt az év vicce! Jót röhögtek... Ellenben felajánlották minden munkanélkülinek a megfelelő megoldást a túlélésre: szedjünk gombát, meg tartsunk kecskét. Hogy az állam mindezt komolyan is gondolja, a munkaügyi központ honlapján erre irányuló tanfolyamot is ajánlottak, mint munkaerő-piacképes megoldást.
Miközben túl estem a sírva-röhögős történeten, és zajlott az éppen aktuális álláskeresésem, egy-két "kézi levezetéses" munkaajánlattal, Kuszaszemhuszárunk "egyet fizet hármat kap" akciót hirdetett, azaz, egy teljes nyugdíjért két - három gyereket igényelne családonként, miközben a nyugdíj-megtakarításunkat már önként ( mivel hogy szóltak...) odaadtuk.
Miután találtam megfelelő munkát dec. 31.-ig, (valamilyen csoda folytán,) az NFSZ-nek megköszöntem azt a hatalmas segítségét amivel abszolút nem segített visszatérnem a munkaerőpiacra, és csak irigykedve néztem ahogy 62 milliós támogatásból 14 azaz tizennégy munkanélküli embernek bírt segíteni egy nonprofit szervezet...
Bevallom, a következő lépésben muszáj volt megfontolnom, hogy nem szülök-e még egy gyermeket, hisz szinte visszautasíthatatlan ajánlatot kaptunk mi nők az államtól: ha megfelelő mennyiségű jövőbeni adófizetőt szülünk, még korkedvezményes nyugdíjba is mehetünk - mondta a koncepció.
Ahogy az idő haladt, egészen komolyan felmértem, vajon minek is fizetek én adót, ha a bölcsőde fizetős, a rendes nyugdíjért szülnöm kell, az egészségügyben nem könnyű megfelelő ellátást kapni mer' az drága, és ha lerokkanok, akkor csalóként definiálnak, ha munkanélküli leszek elhordanak mindenféle potyautasnak, de segítséget nem kapok, és egyéb sok dolog, amiért elviekben fizetek adó formájában, csak épp nem nagyon kapom vissza ha szükségem van rá.
Amikor a rokkantak helyzetét " frankón megoldották", sort kerítettek a munkanélküliekre is: kialakult a közmunka, mint tömeges foglalkoztatás. Na az nagy buli volt! Az önkormányzatok szabad kezet kaptak, aztán ezek az ország szégyenének kikiáltott emberek " megtanultak dolgozni" , egyes helyeken kimondottan a polgármester földjén, mer' az tök jó!
Hogy okosodjunk Schmidt Mária fontos tanulmányt írt, a lusta, dolgozni nem akaró, igényes magyar munkavállalókról. Én személy szerint meg is köszöntem neki...
A nyugdíj-megtakarításunkért cserébe, széles mosollyal nyugtattak meg minket, hogy az államnak adott pénz útja számunkra tabu, ahhoz tulajdonképpen semmi közünk, mert meg lettek védve, és ha lehet elégedjünk meg ezzel.
A recesszió közepette Marikát már sms-ben is kirúghatták, és az okj-s képzéseket még elérhetetlenebbé tették. Hogy miért? Mert csak!
Hódmezővásárhely szinte szárnyalt, minta város lett a közmunkaprogram egén...
Miközben már a választási regisztrációval haladtunk simán előre, végig a határon túlra is, Annus nénit meg szépen kizárták abból, (úgyhogy tökös-mákos rétes megvonást hirdetett meg), kiderült, hogy a családon belüli erőszak nagy mértékű összefüggésben áll az adott család gyermekeinek számával.
Kiderült az is, hogy jövőre hatalmas hűtőszekrény-vásárlási láz alakul majd ki, mert idén csak sokkot kaptunk, egyébként meg hasznos tehén a gyerek..
És rendületlenül tárgyaltunk az IMF-el. Minden féle módon, időt nem sajnálva rá. Főleg azt nem....
Elmúlt október 23.-a is. Csodálatos volt, szép buszokkal, meg békemenetekkel fűszerezve, hogy érezzük NERségünk nagyságát.
Novemberben már a jobbik is bekeményített listázásilag, és a piréz-ség hivatalosan is teret nyert a parlament falai között. Miután a kormány biztosított arról, hogy megvédi népét a náciktól, és a hajléktalanoktól is, már tervezetbe foglalta a felsőoktatás új rendszerét. Na az a mese jövőre is folytatódni fog az az érzésem, de addig itt van egy másik mese: ami kicsit mese is meg nem is.
Mozgalmas évünk volt NERtársak! Kíváncsian várom a következőt. Addig is mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok, és azt, hogy soha ne vegyük túl komolyan magunkat, mert a túlélést a humor megkönnyíti!
