NERtárs-blog

Ahogy most fellángolt a cukorbetegek inzulintámogatása körüli felháborodás, úgy vonult  mély némaságba  a tavaly év végi daganatos betegekre vonatkozó „majd mi eldöntjük, kire érdemes a drága gyógyszert pazarolni” nagyon „humánus” tervezet.

Igazából szégyenünket takarandó ( hogy ilyen primitív gondolkodású akárkik vezetik az országunkat), szerettem volna a témát erősen elkerülni, de olyan nyilatkozatok születnek, hogy bocsássatok meg NERtársak, de nem megy!

Ízelítőnek a következő  idézeteket szántam nektek:

A népszava online ezt írta decemberben, a daganatos betegek gyógyszereit megcélzó tervezetről:

„Az államtitkár szerint csak azoktól vonnák meg a terápiát, akiknél az nem hatásos, összességében pedig ez az intézkedés "életév-nyereséget" hoz majd, hiszen nem azok kapják a drága gyógyszert, akik úgyis meghalnak.” ( LINK)

Majd az államtitkár ezt így finomította: "igazából nem arról van szó, hogy valakitől valamit elveszünk, hanem arról, hogy ha valakinek szüksége van arra a terápiára, akkor megkaphassa, ugyanakkor, ha valakinek nincs szüksége, sőt az állapotát, közérzetét rontja, akkor annak ne adjunk ilyen terápiát".

Ezzel kapcsolatban több észrevételem, kérdésem támadt. Ez a „nem veszünk el semmit” dolog már meg sem lep, hisz az utóbbi években itt pörgő gazdaságnak nevezik a recessziót; csalók kiszűrésének hívják a rokkantak nagy részének leminősítését és éhenhalatását, megvédésnek kommunikálják a nyugdíjpénztári megtakarítások elzsarolását, meg úgy egyébként is fejlődésként élik meg országunk abszolút leépülését és szakadék felé haladását. Ezek alapján nem meglepő, ha egy terápia megvonása még sem az…  Meg ugye a szarból valahogy csak ki kell mosakodni… De hogy ez mennyira rosszul sikerül... Mert ugye a "valakinek nincs szüksége" elve tudtommal eddig is megvolt, hisz a daganatos betegségekre való gyógyszereket, terápiákat, nem az influenzások gyógyítására használták, hanem a daganatos betegekére, mivel azok arra valóak. Ha meg nem erről van szó ( naná hogy nem...) akkor azért érdekelne, hogy ki fogja eldönteni ( ha a tervezet már nem csak tervezet lesz), hogy ki az aki meggyógyul meg ki az aki nem?  A rokkantak esetében is hallani, hogy milyen betegekről feltételezték „látnok” orvosok, hogy rehabilitálhatóak. Vannak akik szerint nem mindegyik volt az…

Ha csak magamból indulok ki… hát nem tudom, hogy örülnék-e ha már előre eldöntenék, hogy élni fogok-e avagy halni. Sőt biztos vagyok benne, hogy a végtelenségig élni akarok majd, és nem venném jó néven, ha ezt valaki megpróbálná megcáfolni, és döntése alapján nekem nem mindent megadni a gyógyulásomhoz. Tehát az orvosok nagyemberek, mert tényleg! És én maximálisan elismerem a tudásukat is, de azért még sem Istenek! Még akkor sem ha ezentúl ezt majd beleírják a munkaköri leírásukba… Remélhetőleg persze ezt a tervezetet nem szavazzák meg, csak úgy, olyan kétharmadosan…

 A mai napon pedig ezt találtam, a cukorbetegek analóg inzulin 100%-os támogatásának feltételhez kötéséről ( amúgy elméletileg ezen betegek ötödétől már meg is vonták a cikk szerint…):

„Az analóg inzulinok jóval többe kerülnek a humáninzulinnál. Ezért azoknál, akiknél egy jól felépített kezeléssel, helyes életmóddal - beleértve az étkezést és a fizikai aktivitást is - nem lehet elérni egy elfogadható anyagcsere-állapotot, indokolatlan a drága kezelés…” Ezt A Magyar Diabetes Társaság elnöke mondta… (LINK)

Nem tudom, hogy érzitek-e NERtársak azt a picike „degecen születtem”  beütést, amely enyhén érzékelhető a mondatból. Megmagyarázza, hogy ha valakinek sehogy sem lehet beállítani a cukorszintjét, arra már kár is sok pénzt kidobni.

Na most a betegeknek minek is ellenség ha ilyen emberek tevékenykednek körülöttük?

Olcsó itt minálunk 199 millióért értelmetlen IMF-ellenes kampányt folytatni, 38 millióért a köztársasági elnöki rezidenciát felújítani ( amit 2011-ben már 8 millióért egyszer felújítottak…), potom összeg lesz Kövér testőreinek fenntartása, meg még ki tudja mi minden, ám a beteg az bizony drága…

Fejlődő ám unortodox országként ami új, ami jó, azt nem mindenkinek tesszük ám hozzáférhetővé. Hát hülyék azért nem vagyunk, hogy pazaroljunk…

Olvasók, kommantelők!

A mai napon a következő híreket olvastam:

http://www.figyelo.hu/cikkek/384104_hatezerert_kell_bejelenteni_a_konyhakertet__tiltakozik_a_mosz

http://nol.hu/lap/gazdasag/20130202-minden_rogot_leltaroznak

Ebből adódóan ( hiszen megbízható forrásokról beszélünk) született Annus néni levele ahol is a kommentelők felhívták a figyelmemet a teljes törvénymódosításra, mely itt található: LINK

Eszerint az előző posztom nem hat teljesen korrektnek. Az emberek akik olvassák írásaimat, többek közt azért is teszik ezt, mert hitelesnek tartják azokat. Ezt pedig nem hazudtolhatom meg, még akkor sem ha valóban nem mélyedtem bele a földtörvények mélységeinek tanulmányozásába.
Ezzel a poszttal korrigálnám hibámat.

Ugyanakkor viszont a hírek szerint 350 ezer családot érint a törvénymódosítás. Idéznék egy részletet ebből:

" 2013. január 1-jével kibővült a földhasználati nyilvántartásba bejelentendő földhasználatok köre azáltal, hogy a földhasználóknak területi mértéktől függetlenül minden termőföld, valamint mező-, és erdőgazdasági belterületi föld – kivéve az erdő művelési ágú területek – használatát be kell jelenteniük a földhivatal felé. (Hatályon kívül helyezésre került ugyanis az a rendelkezés, miszerint a bejelentési kötelezettség csak az 1 hektár területnagyságot meghaladó földhasználatra vonatkozik.)" ( forrás: foldhivatal.hu)

Tehát egyrészt akinek kicsi konyhakertje van, az elméletileg nem érintett az ügyben, ugyanakkor a földhasználóknak területi mértéktől függetlenül bejelentési kötelezettségük van a földhivatal felé. Valljuk be, hogy ez is érint olyanokat, akik csak saját fogyasztásra termelnek zöldséget, gyümölcsöt.
Így pedig ha Annus néni nem is szívja meg a háza előtti kis kertjével, ám de ha van neki olyan ami termőföldként üzemel ( és mindegy, hogy az még  1 azaz egy hektár sincs!), akkor már mehet is bejelenteni azt, szolgáltatási díjat fizetve ezért a bejelentésért ( amit egyébként abszolút nem akart, de előírták neki...), miközben azt amit ott termel csak megeszi, ezen felül haszna nincs belőle.

Így visszakozni nem visszakozom. A vélményem továbbra is az, hogy ez igazságtalan, de a korrektség kedvéért tartoztam ezzel a poszttal.

Üdv: LBM NER-társ

Arany parlamenti gyerekeim!

Igen! Már megint az Annus néni... De hát ez van, ha hülyeségeket csináltok. Szóval,- egyem a szíveteket…- hát most tényleg szórakoztok velem?  Azt mondják itt bivajbasznádon, hogy az „Annus néni türelme túlmegy még a faluhatáron is”, úgyhogy büszke is vagyok erre,  de most már aztán végképp nem értem mi zajlik a ti fejetekben.

A faluban fellendült a kecsketartás meg a gombaszedés mértéke, mivel azt tanácsoltátok a túlélés érdekében minékünk. Aztán mi ezen az okos ötleten is túl léptünk. Egyrészt már herótunk volt a sok gombától, meg hát már a NER előtt se volt itt túl jó a helyzet, úgyhogy kertjeinkbe megtermesztettük a hétvégi farhát-levesbe való répát, a krumplis mácsikhoz a krumplit,  a kenyér mellé evett szilvát, almát, és még ezt azt. Szóval kihoztuk helyzetünkből a legjobbat, hogy legalább a templom egere ne legyen jóllakottabb nálunk. Erre most fizethetünk 6000ft-ot valami regisztráció miatt, amikor is be kell jelentenünk még a zsebkendőnyi nagyságú földjeinket is.

 Drága fiúk, és főleg az a Viktor gyerek! Egyrészt kérdezném, hogy nincs-e valamilyen regisztrációs komplexusotok, mert tényleg… Már a múltkori sem tetszett (megírtam azt is), de ez a mostani… Hát mit ne mondjak, hogy a falu meg ne szóljon engem csúnya szavaimért?! 

Elültetem a kertemben azt a pár zöldséget, ápolom a fáimat. Locsolom, gazolom, kapálom őket, hogy legalább azt ne kelljen megvennem. Azután pedig köteleztek arra, hogy bejelentsem mekkora a földem , ám ezért a kötelező bejelentésért még nekem kell fizetni valami szolgáltatási díjat… Mégis mi a rossebet szolgáltattok?! És ki kérte? Mert én meg a kecském biztosan nem…

Tizedet mikor fogtok szedni? Csak azért kérdem, hogy félretegyek rá  az évi 20 fürt szőlőmből, ami a kert végiben terem nekem…

Viszont ha annyira rossz a helyzet, hogy a szegény embert kell már megfejnetek egy kis pénzért, „szolgáltatási díj”-nak álcázva, akkor lenne egy megoldásom  (okos emberektől hallottam, nem is olyan régen): szedjetek gombát és tartsatok kecskét!...

Csókol titeket: Annus néni

Van amikor sírva kell röhögni dolgokon, miközben az embernek mégis csak kinyílik a bicska a zsebében. Rohan az idő, de talán még emlékeztek rá NERtársaim, amikor nem tudtunk úgy létezni, hogy ne láttuk volna valahol a fejünk fölött, oldalt mellettünk plakátokon, buszokon, avagy a wc-n ülve és újságot olvasva „reklámként”, hogy miért nem kell nekünk az IMF. Egyetlen napig még a rádióban is hallhattuk a „nem IMF”-eket, de aznap rohadt sokszor… Még a rádiós verzió le sem futott amikor kiderült, hogy igazából az IMF olyanokat (amikre bőszen „NEM”-et kiabált a kormány), még suttogva sem mondott, nemhogy még ez ellen kéne harcolnunk. De azért harcoltunk! Olyan félázsiai módon… Még azon túl is, hogy kiderült mekkora populista hazugság az egész kampány. Hát ugye ha már meg lett rendelve a sok plakát, meg minden, muszáj volt lefuttatni… mi pedig röhögtünk. Én személy szerint kimondottan akkoriban ébredtem rá, hogy a kormányban csupa zavaros fejű, ám annál vastagabb arcbőrű egyén dolgozik. (Édes Istenem! Nem lehetne, hogy ne dolgozzanak?!...)

Aztán most kiderült mennyibe fájt ez nekünk. Piha! Potom 199 millióba. De legalább spóroltak is, és ezt bizony értékelnünk kell NERtársak! 200 milliót szántak a dologra, de csak 199 millió lett a vége…

Asszem’ most könnyezek… És nem tudom, hogy a röhögéstől vagy a sírástól. 199 milliót költöttünk egy olyan dologra ami nem is létezik, azaz szó szerint kidobtuk az ablakon, de ennyi erővel ledarálhattuk volna selejtnek, eltüzelhettük volna gyújtósként, vagy ki is törölhettük volna vele… Miközben nincs pénz az egészségügyben, az oktatásban, a felnőttoktatásban; a metrósín eltörik, az alagútba onnan pedig az utasok nyakába ömlik a víz, spórol a BKV ezért megfagyasztja az utasokat a fűtetlen buszokban; éheznek gyerekek és egész családok, 47 000 ft-ért dolgoznak a közmunkások, 28 000 ft-ból tengődnek rokkantak; gyógyszertámogatásra sem futja, és már a cukorbetegeket is szívatják csakhogy azoknak az inzulinja se kerüljön annyiba amennyibe… az államkasszának, közben pedig már a daganatos betegek gyógyuláshoz való jogába is beleszólnának, és a többi… és a többi… mert jaj de szarul állunk…

Ám azon az 1 milliós „spóroláson” azért röhögnöm kell. Ha már 200 millát próbáltak „gyanún felül” osztani, akkor azt hogy bírták így elcseszni?! De ha már a látszat sem volt meg, akkor hót röhejes azt még mindig takargatni egymilliós különbözettel… Ugye nem gondolták, hogy az enyhít a dolgon, hogy „ eltapsoltunk hülyeségre 199 milliót, de pedig tök rendesek voltunk, mert egyébként 200 milliót szántunk erre…”

Amúgy a véleményem az egészről, hogy menjetek ti…  ( és imígyen megtartottam a  kulturált képet magamról )

Drága atyánk, Viktorunk! Minden magyarok megmentője! Te, aki havi 47 ezerért ( most már asszem' 49 ezer is van az...) adtál közmunkát kezünkbe,  nem kivételezve senkivel aki munkanélküli és persze akinek anyagi helyzete megfelelően alacsony ahhoz, hogy (mint ahogy egyik udvaroncod oly találóan megfogalmazta)  "mosolyogva" végezhesse az önkormányzatok által kijelölt feladatokat. Van köztünk mérnök, gyermekes családanya,diplomás és alulképzett 50 éves, meg még sokan mások... Szóval tényleg nagy az esélyegyenlőség közmunka berkekben. Na jó! Azért egy kicsit irigykedünk a hódmezővásárhelyi társainkra akik közalkalmazotti feladatokat látnak el közmunkás bérért, mert azok mégse' csak gereblyéznek... De nem panaszkodunk, hisz errefelé is akadnak jobb sorsúak, akikről azt hallani, hogy egyenest' a polgármester földjein munkálkodnak, ami persze munka szempontjából nem könnyebb, de mégiscsak nagy megtiszteltetés a közmunkás szívnek. Úgyhogy rendben van itt minden. Tényleg... Amiért meg merlek szólítani közmunkás létemre drága Viktor - és eme vakmerőségemért előre, közte meg utólagosan is elnézésedet kérem... - az az, hogy megköszönjem neked azt a nagylelkűséget amit irányunkba tanúsítasz, midőn nyaralást igyekszel összehozni nekünk egy tihanyi jacht-clubba...
Az egyik szemem sír a másik nevet, hisz öröm ez nekem, mint kamaszfiúnak az első petting, de bánat is mert sajnos nem tudom majd igénybe venni ezt a nyaralást.
Mielőtt még a hálátlanság bélyegével illetnél, megmagyarázom... Szóval az van kedves Viktor, hogy először is nincs internetem, aminek segítségével regisztrálhatnék erre a nyaralásra. Nem fizettem én arra elő, mert minek, ha számítógépem sincs... 

Ez egyértelműen az én hibám, hisz 47 ezerből nem hogy megélni de Lázár tekintetes úr szerint még egy kicsit félre tenni is lehet. Ám ezen én elbukom hónapról hónapra... Nagy lábon élek, más magyarázat nincs is erre.. Nem tudom megbecsülni a közmunkabért. Számlákat fizetek, meg még eszem is, és az egyiket olyan nagy felelőtlenséggel teszem, hogy sokszor a másikra már nem is futja. Most is hideg volt, és befűtöttem, aztán kijött a 40 ezres számla, a maradék 7000-ből meg ettem.../ volna... de épp nincs most itt minálunk közmunka, úgyhogy a 47 ezer forintról is csak álmodtam...

Hát látod drága jótevőnk, így alakult ki, hogy aztán soha nem lett számítógépem, de még kecském sem, és még annyi kis félrerakott tartalékkal sem rendelkezem, hogy az útiköltséget állni tudjam. Szégyenlem is magam rendesen...
Azért mielőtt befejezném hozzád írt levelem, még ajánlanék egy lehetőséget. Mi lenne, hogy ha azt a pénzt amit a nyaralásomra szántál, inkább az oktatásomra, továbbképzésemre költenéd? Gondolj bele! Ha munkaerő-piacképes lennék, hosszú időkre ledobhatnál a válladról, és még ilyen leveleket sem kapnál tőlem...
Minden esetre jó szívvel ölellek. Matolcsynak meg adj egy csókot a nevemben, na nem azért mert jobban szeretem mint téged, csak neki meg szép a szeme...
Üdv.: Köz Munkás

Budapest egyik általános iskolájában, - történetesen ahol a kisfiam is tanul, - az ez évi ünnepek, megemlékezések közt a szokásos témájúak mellet a következő is szerepel: "február 25. Megemlékezés a kommunista és egyéb diktatúrák áldozatairól" .
-Na most ezzel meg mi a gond? - kérdezi a rendes NERtárs.
Nem kötekszem én, de tényleg...
Akár  még hasznosnak is tartanám, ha munkaszüneti napként üzemelne, hogy a családok egy nappal többet lehessenek együtt, mely valljuk be egy kisiskolás, gyermeki léleknek mindenképp felemelőbb és egészségesebb mint diktatúrákról értekezni... Ám félreértés ne essék, nem állítom, hogy ez úgy rossz ahogy van. Mindössze nagyon nem tetszik az a picikét jobbra csúszó ideológia nevelés, amelyet cukros bácsiként egy nemzeti, megható celofánba csomagolva kínálgat az állam a gyerekeknek. 

Akkor most részletezném a problémát:

 A diktatúrákat soha nem szoktam elemezgetni, mivel gyerekként éltem át már a  rendszerváltást is, tehát igazi tapasztalati véleményem nem is lehet egyik hasonló korszakról sem. Ugyanakkor hozzátartozik a múltunkhoz, ezt is elismerem. Épp ezért abszolút nem azzal van a bajom, hogy a diktatúrák történéseiről is tanulnak a gyerekek. Február 25.-e viszont nem ilyen képet rejt magáról, mert, hogy is nevezték meg? : " kommunista és egyéb diktatúrák"... Ugye teccik' érteni? Tehát ezt a napot ugyan a diktatúrák áldozatainak szenteli az ország, de azért megsúgja, hogy a rossz dolgok közt is kiemelkedő a " k"- betűs korszak. És hogy hatásos legyen az ideológia, már kisiskolás korban elkezdik a finom terelgetést. A fiam és évfolyamtársai most 9-10 évesek... Ha évről évre ezt a fajta megemlékezést folytatja egy-egy iskola, szép lassan kinevelődik egy olyan generáció amelyik ha meghallja, vagy látja a "diktatúra" szót, elsődlegesen a kommunizmus fog róla eszébe jutni, és más hasonló korszak eltörpül majd mellette. Na így ez nekem nem igazán kell! Mert most akkor a  diktatúrák áldozatairól emlékezünk meg, vagy ideológia nevelést tartunk? Egyáltalán nem mindegy! Épp ezért utána néztem, hogy mi is ez, hogy került be a "köznevelés"-be. Bizony, utána kellett néznem, mivel tavaly ilyenről még nem hallottam, legalábbis az általános iskola berkein belül nem, ahová a fiam jár. 

2000-ben alkotta meg az akkori kormány ( na vajh' kik is voltak azok?...) ezt az emléknapot. És, hogy büszkélkedjek, épp az én lakhelyem jelenlegi polgármestere ajánlotta a február 25.-i időpontot, nevezetesen Ughy Attila, többek közt a következő szavakkal: 

"... az időponttal kapcsolatos problémáim inkább technikai jellegűek. A technikai problémák közül az általános vitában már szintén jeleztem az egyiket: az április 2-ai időpont a húsvéti ünnepkörhöz kötődően nagyon sokszor a tavaszi szünethez kapcsolódik. Erre a hétre, a nagyhétre és a nagyhetet követő két napra az iskolákban általában tavaszi szünetet szoktak elrendelni. Egyszerű számítások alapján kiszámítható, hogy a következő tíz esztendőben hány alkalommal esik ez az április 2-ai időpont a nagyhétre vagy a nagyhét utáni közvetlen két napra.

Tehát ez azt jelenti, hogy körülbelül hat alkalommal a következő tíz esztendőben tavaszi szünetre esne ez az április 2-ai időpont. Az előterjesztő szándéka és célja az volt, hogy ebben az időszakban az iskolákban, elsősorban a középiskolákban emlékezzenek meg a kommunista diktatúrák áldozatairól, és ily módon, ha tavaszi szünet van, ez problémákat vet föl..."    (Forrás: parlament.hu és itt a LINK is.)

Ugye érti minden NERtárs, hogy hogy van a mi van? (Már a dátum kiválasztásában, és annak indoklásában is látszik, hogy a gyerekek fontos célcsoportként vannak számon tartva az ügyben, azaz megvan az ideológiai nevelés szándéka...)

Na most mint említettem ez-eddig nem hallottam az általános iskolai verzióról, ami mint kiderült nem is csoda. 

A Magyar Köztársaság Országgyűlésének 2000. június. 13.-án elfogadott 58/2000. (VI. 16.) sz. határozata rendelte el a következőket: 

"1. Az Országgyűlés

a) szükségesnek tartja, hogy a kommunista diktatúrák áldozatairól történő megemlékezésnek minden évben emléknapja legyen a középfokú oktatási intézményekben;

b) javasolja az emléknap dátumául február 25-ét;

c) felkéri a Kormányt, hogy megfelelő egyeztetések után 2000. július 31-ig hozza meg intézkedéseit az emléknap középfokú oktatási intézményekben történő bevezetésére."  (Forrás:  LINK )

 Hogy aztán ez az emléknap hogyan csúszott át a középiskolákból immár az általános iskolákba is, azt nem igazán tudom, hacsak nem az alapján módosítottak ezen a határozaton, amit arany Viktorunk nyilatkozott tavaly február 25.-én a a terror háza előtt, miszerint azt szeretné, ha a kommunizmus áldozataira való emlékezés beépülne a közéletbe. Már pedig ha az ő szája szól, az NERországban nem pusztán nyilatkozat, hanem maga a kinyilatkoztatás...

Hogy esetleges figyelmetlenségemet kiszűrjem még egy pedagógus anyukát is megkérdeztem a témáról, hisz ő két részről is érintett: kisiskolás gyermeke van, plusz aktívan tevékenykedő pedagógus egy iskolában. Náluk sem volt ilyen tavaly még, és egyenlőre az ideiről sem tud.

Akkor vonjuk le a konzekvenciát: csináltak egy emléknapot valamikor 2000-ben, amit aztán bevezettek a középiskolákban is. Valójában nem lehetett nagy visszhangja, ha vannak akik nem is ismerik a dátumot, amikor erről kéne emlékezni. Tényleg vannak ilyenek. Márpedig ez úgy látszik nem tetszik a NER-nek. Ezért most már - egyenlőre úgy néz ki - hogy levitték a korhatárt arra vonatkozóan, hogy mikortól komcsizzunk egy kicsit, és már egyes általános iskolákban is beépítik a picike fejekbe a "tudnivalót"... 

Önállóan gondolkodni tudó és akaró emberkét próbálunk nevelni a férjemmel. Az erkölcs, a szociális érzék és a tudás, tudni akarás az amiben terelgetjük őt, hogy majd ha felnő, vallástól, politikai "akármitől" független ember legyen, aki majd maga dönti el mit akar, akinek saját véleménye van. Így az idén február 25.-én a " kommunista és egyéb..." dolgok helyett mi nagy társasjáték napot tartunk, meleg teával és sütivel. Ha pedig rákérdez, hogy mi az a diktatúra, majd elmondom neki a korának megfelelően és korrekten én.

Kisgyerekeket bevonni aktuálpolitikai "izékbe" szerintem már tényleg a legalja...

NERtársak! A baj nagy! Sőt! ÓÓriási! A Bajerzsótit megfenyegették! Szegénykém most meg biztosan meglepődött…  (Az is lehet persze, hogy nem, mivel ez ügyben eddig egy szavát sem hallottam...) Na de térjünk rá eme borzalom kivesézésére.

Szóval arra a rendes NERtárs még véletlenül sem gondolhat - úgy az ominózus levél helyesírását, mint a megfogalmazását figyelembe véve -, hogy ezt egy némileg rasszista, bizonyos embereket megvető és ezért lejáratni akaró emberke kreálhatta, aki urambocsá’ még kimondottan szimpatizál is a Zsótival, meg az echo-tv-vel, és így még mini mártírt is csinál belőlük… Csitt NERtársak! Még gondolatban sem! 

Ezen abszurd és még véletlenül sem lehetséges verzión  túl lépve nincs is másról szó, minthogy a Zsoltit megbántották, és csúnya szavakkal illették, meg még egy pár másik embert is. És azt már csak sírástól remegő szájjal tudom leírni, hogy magát a fidesz-t is…  Olvassátok, de ha lehet csak behunyt szemmel… hogy a szégyen minél kisebb legyen:…

IDE KATTINTSATOK! A cikkben a levél linkje is megtalálható.

 A fidesz becstelen szavakkal illetése végképp beletaposott a lelkembe, úgyhogy ezt nem is említeném többet, mert összeroppanok… Maradjunk csak a szegény a Zsoltinál!

Igazságtalanság történt, és nagy hírek lettek ebből. Egyes csoportok kiakadtak, és bizony ezt meg kell értenünk NERtársak! Hát most mért? Azért mert a Zsóti cigányozott, most már nem egyszer, azért? A legutóbb azt írta a cigányok egy része állat,  akként is viselkedik, és hogy állatok meg ne legyenek, amit meg kell oldani azonnal és bárhogyan…

Komolyra véve a figurát:  Bajerzsótitól nem szoktam megijedni, bár tényleg dől a szájából a sz@r rendesen. Egy nagyszájú, igazi kis billentyű-harcosnak tartom, aki ott a szobácskájában nyomja az elme-ömléseit, de lehet, hogy ha egyedül szembetalálná magát két szép nagy romalegénnyel, akkor bokán-pipikélné magát félelmében ( csakhogy szépen fogalmazzak, mer’ aztán még megsértődik…). 

Ám nem feledhetjük, hogy aranyszájúzsóti már igen sok embernél kihúzta a gyufát, mivel „árja”-tudata hatalmas hevében, valószínűleg már csak a hírlapot ahol dolgozik, meg saját magát nem vette még a szájára azzal a kifinomult stílusával ami rá oly nagyon jellemző, immár évek óta. Aztán az úgy van, hogy egy darabig hőbörögnek az emberek, a pohár meg egyszer csak betelik…

Egyenlőre azt várom hatalmas kíváncsisággal,( persze mély megrendülésem közepette...) hogy a kormány hogyan fog reagálni erre a levélre, meg, hogy vajon kinek jut ez a nem kicsit kínos feladat. Ez irányú gondolatom csak azért erős, mert  ugye azt ország-világ tudja, hogy igen kedves NERtársként van számon tartva ez a mi Zsótink, bár tény, hogy legutóbbi hírhedt cikkéért kapott egy kis ejnye-bejnyét az illetékesektől…

Azért mielőtt még kétségbe esnénk, úgy össznépi-polgáriasan, várjuk ki a végét! Véleményem szerint a világon semmi baja nem lesz ennek az újsagírók-gyöngyének, és az echo-tv-nek sem kell meg 100x-oznia  a biztonsági embereinek számát, ám ha így folytatja kedves Zsoltink az arcoskodást, akkor nem kizárt, hogy egyszer valaki valahol úgy megveri, hogy annak a traumáját csak 52hetes cikksorozatban tudja majd kiírni magából… Azt azért majd elolvasom...

Na! Végül a metró-sín csak eltörött... M3-metróvonal Corvin-köz. 100 milliárd kéne, de nincs. Van helyette " befoltozzuk használt síndarabokból, és majd még lassabban megyünk, közben pedig napi imát mondunk, hogy ma is sikerült megúszni..." megoldás!

Nem szívesen rugózom a BKV, BKK idegein, most már rendszeresen. Tényleg nem, mert szükségem van rá. Abszolút képben vagyok a téren, hogy még a fenntartásra sincs elég pénz, nemhogy egy hatalmas felújításra... Csak nem látom a jövő egy icipici töredékét sem. Valamit, ami majd, egyszer, valamikor... reményt sugallna. Merthogy nem történik semmi! Valami olyasmire gondolok, mint egy metrófelújítási alap, amire ha lassan is, de csepeg némi lóvé. Avagy bármi hasonló, ami előbbre visz a megoldás útján. Ehelyett csak széttárt karokat látok, boci szemű illetékesekkel, és egy-egy rövid mondattal, hogy " hát pénz kéne, de nincs...", majd pedig az élet ebben megnyugodva megy is tovább. De meddig? Meddig kell várni arra, hogy legalább valamiféle tervek, átgondolások egyéb kezdő lépések szülessenek a metróvonalak, szerelvények felújítására?! Tényleg meg kell várni a katasztrófát? Az illetékesek még mindig nem érzik, hogy ez már az utolsó utáni perc?

Ha pedig nem ekkora a gáz, akkor tanácsolnám a  BKV, BKK- nak, hogy a kommunikációjukért felelős embereket cseréljék le, mert valahogy nem hallottam olyan nyilatkozatot, hogy : " Hé! Tik' akik utaztok! Legyetek nyugiba', mert tuti biztonságban vagytok még így is, mi meg majd kidolgozunk valami tervet, hogy megoldódjon a helyzet!"

Ha dolgoznak a megoldáson, akkor azt hasznos lenne közzé tenni.

Ám, ha még terv sincs mostanra, amikor már túl vagyunk a " kiégett, elfüstölt, rászakadt, befolyt, elrepedt, eltörött" verziókon, akkor mégis csak foglalkoztat az a kérdés, hogy minek kell ahhoz történnie, hogy végre elkezdjenek tenni is valamit az illetékesek?

Hát NERtársak, akkor olvassuk el eme két rövid idézetet ( rájuk kattintva a forrás is megtekinthető):

Imígyen „szóltak” az iskolaigazgatókhoz pár napja:

“Felhívom szíves figyelmüket, hogy valamennyien a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ munkatársai vagyunk. Az állami intézményfenntartó központot az elnök képviseli. A kommunikációs szabályzat kiadásáig az intézményvezetők közvetlenül nem nyilatkozhatnak. Kérem, hogy a média munkatársaitól a kérdéseket kérjék be, a rá adandó válaszokat fogalmazzák meg és küldjék be az e-mail címemen a KIK-központba, ahol a kommunikációs munkatársak érdemben foglalkoznak a megkeresésekkel”.

Pár héttel ezelőtt pedig a kórházigazgatók kaptak hasonló instrukciót:

"Megtiltotta a kórházaknak a "panaszkodást" a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet ( GYEMSZI)..." "...A hivatal körlevélben írta elő, hogy pontosan mit kell nyilatkozniuk a kórházak képviselőinek, ha sajtó az intézmény anyagi helyzetéről illetve az azzal kapcsolatos ellátási nehézségekről érdeklődne náluk...." "...A válaszadáshoz „segítségül” a GYEMSZI illetékes osztálya összeállított egy panelszöveget, amely – szerintük – bármelyik kórház esetében használható..."

Valahogy, valamikor elkezdődött ebben az országban, hogy elkezdték megmondani az embereknek, hogyan kéne gondolkodniuk. Mostanra már központilag meghatározzák, hogy ki mit mondhat. Na most örülök, hogy nem vagyok sehol sem igazgató, mert így még valamennyire magam parancsolok a szavaimnak ( persze ki tudja meddig…).

Úgyhogy akármit is kell nyilatkozniuk egyes intézményeknek, én még leírhatom, hogy valójában meg mi van.

Mert nekem akár hetekig is várnom kell egy vizsgálatra ha lebetegszem, mert nincs elég orvos, kapacitás, avagy pénz rám, meg a betegségemre. Egyes intézményekbe ha befeküdni kényszerülök, vihetem a saját gyógyszerem. Saját környezetemben tapasztaltam, hogy bizonyos gyógyszeres infúziót a beteg maga váltott ki a patikában, és azt vitte be a kórházba, hogy bekössék neki. Vitt még szárnyas-tűt is, bár tény, hogy a ragtapaszt legalább nem kellett megvennie… Az étel időnként ehetetlen, és itt még csak nem is a főtételre gondolok, hanem azokra a felvágottakra amit már a kutyámnak sem adnék oda. Az egészségügyi dolgozók túlhajszoltak, sokszor maguk a betegek próbálnak segíteni, és persze a hozzátartozók. Vannak helyek ahol még a betegcsengő sem működik, ( ha egyáltalán van…), és kiabálással, vagy szobatárs ápolóhoz küldésével lehet jelezni, ha lefolyt mondjuk az infúzió. Magánvélemény, de én ezt látom, még ha az egészségügyi dolgozók nagy általánosságban mindent meg is próbálnak, hogy az ellátás rendben legyen. Ám a helyzetre nem elegendő a  „válasz-sémák” puffogtatása, és azokat amúgy sem gondolom, hogy bárki is elhiszi.

Az iskolák, pedagógusok „ majd mi központilag megválaszoljuk” című száj-befogása pedig szintén kissé erős. Problémák vannak, nem kicsik, nagyok! Miből is gondolja bármely központi szervezet, hogy ha a szépet és jót hagyja kommunikálni a közvélemény felé, az akkor úgy rendben van? Hát itt a közemberek veszik igénybe az egészségügyet, meg az oktatást is! Szemük van, azaz látják hol mi folyik. A saját bőrükön érzik a problémákat… Azon kívül, hogy bicskanyitogató ez a fajta „cenzúra”, az adott központi szervek nevetségessé teszik,  plusz lejáratják saját magukat. Lehet hülyíteni az embereket, de csak egy szintig, mert van egy határ amin túl már csak szánalmasnak és megvetendőnek hat a hasonló intézkedések, körlevelek, dörgedelmek tömkelege.

Meg valahogy a demokrácia érzésemet is zavarja az ilyesmi…

Na ugye, hogy ugye?...