Ahogy most fellángolt a cukorbetegek inzulintámogatása körüli felháborodás, úgy vonult mély némaságba a tavaly év végi daganatos betegekre vonatkozó „majd mi eldöntjük, kire érdemes a drága gyógyszert pazarolni” nagyon „humánus” tervezet.
Igazából szégyenünket takarandó ( hogy ilyen primitív gondolkodású akárkik vezetik az országunkat), szerettem volna a témát erősen elkerülni, de olyan nyilatkozatok születnek, hogy bocsássatok meg NERtársak, de nem megy!
Ízelítőnek a következő idézeteket szántam nektek:
A népszava online ezt írta decemberben, a daganatos betegek gyógyszereit megcélzó tervezetről:
„Az államtitkár szerint csak azoktól vonnák meg a terápiát, akiknél az nem hatásos, összességében pedig ez az intézkedés "életév-nyereséget" hoz majd, hiszen nem azok kapják a drága gyógyszert, akik úgyis meghalnak.” ( LINK)
Majd az államtitkár ezt így finomította: "igazából nem arról van szó, hogy valakitől valamit elveszünk, hanem arról, hogy ha valakinek szüksége van arra a terápiára, akkor megkaphassa, ugyanakkor, ha valakinek nincs szüksége, sőt az állapotát, közérzetét rontja, akkor annak ne adjunk ilyen terápiát".
Ezzel kapcsolatban több észrevételem, kérdésem támadt. Ez a „nem veszünk el semmit” dolog már meg sem lep, hisz az utóbbi években itt pörgő gazdaságnak nevezik a recessziót; csalók kiszűrésének hívják a rokkantak nagy részének leminősítését és éhenhalatását, megvédésnek kommunikálják a nyugdíjpénztári megtakarítások elzsarolását, meg úgy egyébként is fejlődésként élik meg országunk abszolút leépülését és szakadék felé haladását. Ezek alapján nem meglepő, ha egy terápia megvonása még sem az… Meg ugye a szarból valahogy csak ki kell mosakodni… De hogy ez mennyira rosszul sikerül... Mert ugye a "valakinek nincs szüksége" elve tudtommal eddig is megvolt, hisz a daganatos betegségekre való gyógyszereket, terápiákat, nem az influenzások gyógyítására használták, hanem a daganatos betegekére, mivel azok arra valóak. Ha meg nem erről van szó ( naná hogy nem...) akkor azért érdekelne, hogy ki fogja eldönteni ( ha a tervezet már nem csak tervezet lesz), hogy ki az aki meggyógyul meg ki az aki nem? A rokkantak esetében is hallani, hogy milyen betegekről feltételezték „látnok” orvosok, hogy rehabilitálhatóak. Vannak akik szerint nem mindegyik volt az…
Ha csak magamból indulok ki… hát nem tudom, hogy örülnék-e ha már előre eldöntenék, hogy élni fogok-e avagy halni. Sőt biztos vagyok benne, hogy a végtelenségig élni akarok majd, és nem venném jó néven, ha ezt valaki megpróbálná megcáfolni, és döntése alapján nekem nem mindent megadni a gyógyulásomhoz. Tehát az orvosok nagyemberek, mert tényleg! És én maximálisan elismerem a tudásukat is, de azért még sem Istenek! Még akkor sem ha ezentúl ezt majd beleírják a munkaköri leírásukba… Remélhetőleg persze ezt a tervezetet nem szavazzák meg, csak úgy, olyan kétharmadosan…
A mai napon pedig ezt találtam, a cukorbetegek analóg inzulin 100%-os támogatásának feltételhez kötéséről ( amúgy elméletileg ezen betegek ötödétől már meg is vonták a cikk szerint…):
„Az analóg inzulinok jóval többe kerülnek a humáninzulinnál. Ezért azoknál, akiknél egy jól felépített kezeléssel, helyes életmóddal - beleértve az étkezést és a fizikai aktivitást is - nem lehet elérni egy elfogadható anyagcsere-állapotot, indokolatlan a drága kezelés…” Ezt A Magyar Diabetes Társaság elnöke mondta… (LINK)
Nem tudom, hogy érzitek-e NERtársak azt a picike „degecen születtem” beütést, amely enyhén érzékelhető a mondatból. Megmagyarázza, hogy ha valakinek sehogy sem lehet beállítani a cukorszintjét, arra már kár is sok pénzt kidobni.
Na most a betegeknek minek is ellenség ha ilyen emberek tevékenykednek körülöttük?
Olcsó itt minálunk 199 millióért értelmetlen IMF-ellenes kampányt folytatni, 38 millióért a köztársasági elnöki rezidenciát felújítani ( amit 2011-ben már 8 millióért egyszer felújítottak…), potom összeg lesz Kövér testőreinek fenntartása, meg még ki tudja mi minden, ám a beteg az bizony drága…
Fejlődő ám unortodox országként ami új, ami jó, azt nem mindenkinek tesszük ám hozzáférhetővé. Hát hülyék azért nem vagyunk, hogy pazaroljunk…
