Hogyishívjalak’ Csongrád Megyei rendőrség, illetve a Kormány…
Már megszólítást sem írok nektek, mert tulajdonképpen az is valamiféle tiszteletet sugall, és még véletlenül sem szeretném ha félreértenétek... A tisztelet apró morzsája, amit igyekeztem irányotokba még megtartani, a tegnapi napon elveszett. Még megtalálhatom, de nem tudom, hogy akarom - e keresni. A pohár túlcsordult. Mondandóm a következő:
A NER vállalhatatlan számomra! Próbáltam megszokni de nem megy! Ez a NER nem az én rendszerem, sőt úgy gondolom, hogy egyáltalán nem lehet emberi emberek rendszere. Eddig is csak kényszerből voltam a része, ám létjogosultságát számomra akkor vesztette el teljes mértékben amikor Henriettából bűnöst csináltak. Henrietta 24 éves, és rokkant. Persze a NER szerint nem tudom micsoda, de igazából ennek a rendszernek a definíciói nekem már abszolút nem számítanak. Egészséges lélekkel rendelkezem, tehát ezeket a definíciókat nem is vallhatom magaménak. Szóval Henrietta rokkant, hiányzik az egyik karja. Ezen felül pedig éhes. Igen! NER-ország vezetői erről nem szeretnek és nem akarnak beszélni. Valahogy nem illik bele a tündérmeséjükbe, így mondhatni üldözik azokat, akiknek a nyakukig ér szerencsétlenségük. Mindig is voltak rossz sorsú emberek, de „jól teljesítünk” országban valahogy csak egyre többen lettek. Annyira sokan, hogy a letagadhatatlan felelősség bizonyítékai a NERt lassan kezdik betemetni. Ezért ha lehetne eltűntetnék mindet. Törvényekbe ágyazva… Ám ez nem olyan könnyű, mint a taggyűlés-nem taggyűlés témakörre redukálni a „ne mi kapjuk a legtöbbet” bűnt. Az éhezők, a hajléktalanok, a rokkantak, a munkanélküli vagy munka mellett elszegényedő családok nem bújtathatóak el paragrafusokban, csúsztatott megállapításokban. Megpróbálják, de nem megy csak ideig-óráig, mivel a tönkretett ország nem lezárható akta, amiről majd később megfeledkeznek az emberek. Sőt, nem is lehet titkosítani 800 évre, mivel látjuk, érezzük, holnap, holnapután is. Ennek kiteljesedése számomra a „koldulós”, meg hajléktalan törvény, melyről már többször írtam, hisz felháborító, de most amikor nevet kapott: „Henrietta”, ez már más, mert ez fáj! Nagyon fáj! Nincs mit szégyellnem, ha leírom, könny van a szememben.

Henrietta az egyetlen karjával bizonyára nem tud dolgozni. 24 éves és ez jutott neki. Meg az éhezés… Szeged egyik Tesco-jában az éttermi részen az amúgy is kidobásra ítélt ételt elkérte, hogy megegye. Csak gondoljunk bele, hogy milyen érzés lehet ez neki.  Mennyire megalázó. De odaadták neki. Leült és ette. Majd jött a rendőrség és megbírságolta 50 ezer ft-ra. Ötven ezer ft-ra, amiről azok az embertelen, undorító valakik is tudják, hogy nem fogja tudni kifizetni, akik ezt törvénybe írták.  Azokról sem szebb a véleményem, akik képesek voltak ezért a rendőröket riasztani. Az intézkedő rendőröket (akikért pedig én mindig is maximálisan kiálltam) szintén nem tudom más jelzővel illetni. Illetve tudnám, csak az már nem a nyilvánosságnak való, és mélyen alpári státuszba helyezne engem… A szabálysértést amit Henrietta elkövetett (csak a NER szerint, mert szerintem meg nem!), 5000 - 50 000 ft közötti összeggel lehet büntetni. Henrietta hatalmas bűnt követett el, mert rá  a maximális bírságot rótták ki…

A Csongrád Megyei rendőrség pediglen többek közt a következőkkel kommentálta az esetet:

„A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság akkor és most is nyilvánvalóvá teszi, hogy a tisztességes többséget szolgálja...” ( A teljes nyilatkozat szintén itt olvasható: LINK )

Henrietta pénz híján valószínűleg börtönbe fog kerülni. Így segít nehéz sorsán a NER… A NER gonosz, rosszindulatú, és számomra vállalhatatlan.

Abban az országban ahol egy éhező, rokkant ember a tisztességtelen, azaz bűnösök közé lett sorolva, ott én nem érzem magam az ország állampolgárának. Ha az a nemzeti és állampolgári kötelességem, hogy egy nehéz sorsú embert megvessek, bűnösnek lássak, avagy tisztességtelen polgárként definiáljak, akkor ezennel kijelentem, hogy épp most lettem idegenszívű, kívülálló és nem tartom magam a nemzet tagjának.        

Nem fogom cikisnek tartani a könnyeket sem a történet kapcsán, mert Ember vagyok és soha nem is leszek NERtárs! LBM NER-társ eddig is csak a rendszer kigúnyolásaként voltam, de már ahhoz sincs kedvem. (Ezért változott a nick-nevem) LBM vagyok, aki megpróbál embernek maradni a NER-ben is. Reményeim szerint a NER-nek már csak egy éve van, és még a fogalmát is eltörlik. Akkor majd újra itthon leszek, nem pedig egy idegen a saját országomban…