Most kiderül, hogy valóban számít-e az állampolgárok véleménye. A Margitsziget sorsdöntő szavazáson van túl. A tét az volt, hogy a Margitsziget a 13. kerület fennhatóságában maradjon, avagy a főváros kezelésébe kerüljön. A lakók pedig megtették amit lehetett; hatalmas részvételi aránnyal ( 66.6 százalék )- szavaztak. A voksok 100 százaléka döntött úgy, hogy fityiszt mutat a fővárosnak, azaz szívesebben tartozik ezen túl is a 13. kerülethez. A Margitszigeten hivatalosan bejelentett lakcímmel rendelkezők száma 3, ebből ketten éltek állampolgári jogaikkal, és elmentek eme sorsdöntő szavazásra. (A harmadik lakos állítólag már elköltözött.) A történelmi pillanatokat az index stábja hihetetlenül izgalmasan örökítette meg; igazán nem mondhatjuk rájuk, hogy nem veszik komolyan a híradást.
Akárhogy is nézzük, jelenleg a 2/3-ad néz farkasszemet a 2/3-addal: a Margitsziget lakosainak 2/3-a és a nagy nemzeti 2/3… Nyugodt, normál esetben személy szerint lezártnak tartanám az ügyet, hisz a lakosok voksoltak, mi meg demokrácia vagyunk, ahol minden állampolgár véleménye számít. Mert ugye a NER visszaadta a döntés jogát az állampolgárok kezébe, meg konzultál is velünk ha kell ha nem, ilyen módon pedig a további lépések abszolút kiszámíthatóak… lennének… Ne vess meg NERtárs, ha mégis kételkedem az ügy kimenetelével kapcsolatban!
A történet szerint a főváros főmuftija kigondolta, hogy a Margitsziget meg annak a bevétele kell a fővárosnak. Ezt pedig tett követte, azaz meg is lettek téve az első lépések az átruházással kapcsolatban. Ám Áder János köztársasági elnökünk visszadobta az erről szóló jogszabályt az Országgyűlésnek. Viszont a szándék erős: kell a fővárosnak a Margitsziget. Márpedig ha ezt megaszondták’ , akkor a nagy nemzeti 2/3-ad megcselekedte amit kell, imígyen a jogszabályt változtatások nélkül elfogadta.
Erre a fránya 13. kerület meg előhozakodott a demokrácia kártyával, és szavazást tartott az ügyben. A margitszigeti magyar állampolgár meg odáig fajult, hogy még el is ment a szavazóhelyiségbe, leadta a voksát, és, de még csak nem is úgy szavazott ahogy azt a nagy nemzeti 2/3 szája íze kívánta volna.
Sajnos a NER-t megismerhettük, megismertették velünk az elmúlt években, és lássuk be, sok mindent lehet mondani a rendszerre de azt nem, hogy gyenge lenne. Természetesen az állampolgárok véleménye eddig is mindig számított, ám ha az nem egyezett a kormány álláspontjával, akkor kiderült, hogy vannak idegenszívűek, meg kommunista ivadékok, Bajnai-bérencek és Gyurcsányisták, egyébként pedig panaszokkal forduljunk a bohócügyi államtitkárhoz… Néha jött egy-egy békemenet, és végül pedig ami eldöntetett, az véghez is vitetett…
Jelen esetben azért nem gondolom, hogy a Margitsziget kapcsán hasonló megnyilvánulások lesznek, mindössze érzékeltetni akartam, hogy az elmúlt években hogy jött át nekem az állampolgárok véleményére való odafigyelés, és ezzel azt hiszem meg is magyaráztam, mért merült fel bennem a kétkedés picike árnyéka.
Tehát a tétel egyszerű: a fővárosnak kell a Margitsziget, a margitszigeti lakosok pedig véleménynyilvánító szavazáson erre nemet mondtak. Izgalommal várom a továbbiakat. Vajon két állampolgár a maga 2/3-ával le tudja-e nyomni azt a nagy nemzeti 2/3-ot? Tényleg minden állampolgár szava számít, és az ezt hangoztató kormány eszerint cselekszik, avagy inkább tudtunkra adják, hogy nem minden 2/3 egyenlő?...
