Mielőtt elmerülnénk a témában, lenne egy találós kérdésem NERtársak: vajon a munkaadók, vagy a munkavállalók érdekképviselete lobbizik sikeresebben?
Ugye milyen költői? Hát még ha az új munkatörvénykönyvet elemezgetjük… Ám ebből én most két passzust emelnék ki, hogy rágódhassunk rajta , mert mért ne… Az összefüggés figyelemre méltó.
Szerte meg széjjel a neten futótűzként terjedt szét az új szabadság kiszámítási módszer, mellyel a munkavállaló jár ismét rosszul ha például februárban, vagy bármely kevesebb munkanappal járó hónapban megy szabadságra. Ezt már meg is cáfolták, aztán meg mégsem, és végül az NGM tisztázta a kérdést: valóban megszívtuk…
Ha valaki nem értené a számítást, az imígyen néz ki:
„Az új szabály szerint a napi bért úgy kell kiszámítani, hogy a havi fix alapbért elosztjuk 174 órával, majd megszorozzuk nyolc órával.” ( forrás: biztositasiszemle.hu)
Tehát a februári szabadsággal rosszul jársz NERtárs, ám tény, hogy egy 31 napos hónapban még nyerhetsz is az ügyön. Hogy mi értelme volt a dolognak, azt tőlem ne kérdezzétek, bár az illetékesek állítólag az adminisztráció egyszerűsítését szerették volna ezzel elérni. Hát ez már az… Na de a témát már sokan és sok helyen kielemezték, így én már nem szaporítom a szót ezzel kapcsolatban. Viszont felhívnám a figyelmet a munkatörvénykönyv egy másik passzusára, mely érdekes lehet összeboronálva ezzel az új bérszámítással.
A következő linken megtalálhatjuk a szabadságolással kapcsolatos változásokat: LINK Kimondottan figyelmetekbe ajánlanám a III. pont 2. bekezdését, melyből ide is kiemelnék egy részt:
„2. A szabadság igénybevétele: A szabadság igénybevétele kérdésében szintén változott az új Munka Törvénykönyve, mivel arról rendelkezik, hogy a munkavállalók 7 nap szabadság kivételének idejéről dönthetnek szabadon. A szabadság többi részével a munkáltató rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy ha pl. valakinek 30 nap szabadság jár, akkor 23 nappal, vagyis az összes szabadságnak több mint háromnegyedével.”
Összegezve a két törvényt a következő érdekesség bontakozik ki: ha bizonyos hónapokban megy egy munkavállaló szabadságra, akkor kevesebb fizetést kap, ám nem egyszerű ezt kijátszania azzal, hogy a 31 napos hónapokban vakációzik, hiszen a törvény a munkaadónak lehetővé teszi, hogy hét nap kivételével ő döntse el mikor menjen az a dolgozó szabadságra…
Vállalom a bérrettegő jelzőt, és annak legyen igaza aki ezt mondja majd. Ám amikor a könyvet írtam még anno, akkor végigjártam saját magam, és más munkavállalók által a munkaerőpiac azon részét, ahol adót és járulékot csalnak, ahol bűn a betegszabadság, ahol semmi más nem számít csak a „főnök” zsebében maradó pénz mennyisége; és ott, azokban a berkekben a munkaadó kívülről fújja a neki kedvező törvényeket, ám a munkavállalóét nem igazán ismeri el. És itt pénzről van szó. Ha kismamákat, betegeket visszamenőlegesen kirúgnak; ha három havonta jelentgetnek ki-be embereket a munkahelyükön úgy, hogy arról ez utóbbi nem is sejt semmit; ha hivatalosan kettő-négy órában foglalkoztatnak munkavállalókat, miközben azok teljes munkaidőben dolgoznak; és még sorolhatnám ( hisz egy egész könyvet tudtam róla írni) akkor furcsa-e ha egy picikét bizalmatlan vagyok? Vajon mennyire irreális gondolat azt feltételezni, hogy ezt a szép és tulajdonképpen törvénybe foglalt kiskaput kihasználják majd egyes munkaadók?
Sajnos túl sokat láttam a munkaerőpiac szemétségeiből… De győzzetek meg!
