A jól teljesítés egyik valós formája lehet a következő történet. Bármely hasonlóság, bármelyik családdal pedig nem a véletlen műve, mivel a következőkben leírtak megtörtént esetet tárnak fel...
Jelenleg 15 forintja van a mi kis családunknak. December 24.-én karácsony szenteste is ennyi volt. Nem panaszáradat fog következni NERtársak, mivel arra nincs okom, mindössze elmesélem, hogy teljesítettünk mi jól, azaz, hogyan teremtettük meg egymásnak és a kisfiúnknak a gyönyörű karácsony estét, bár valóban nem ettünk calvados szószt vagy lúdgége tésztát.
Előre bocsájtom, hogy a történet attól érdekes, hogy hárman élünk kis populációnkban, két teljes munkaidőben dolgozó felnőtt emberrel, és nem mellékesen egy nagyon jól teljesítő országban…
Szóval két keresetünket megkapva december elején, kötelességszerűen kifizettük a számláinkat, bérletet, iskolai ebédet, és miegymást. Még karácsonyfát is vettünk 2500 ft-ból, szép lucfenyőt, illatosat, hisz azért a karácsonyfa feldíszítése a csillogó szemű gyermekünkkel fantasztikus érzés. Eme vidám gyermekünknek is megvettük a vágyott társasjátékot, és mellé, hogy mást is bontogasson a fa alatt, egy gyermek sampont meg egy gyermek tusfürdőt, aminek nagyon finom illata van, kicsit különlegesebb mint amit a hétköznapokon vásárolunk.
Csoda szám-e a 15, azt nem tudom, de mindezek után maradt kereken 15 ezer forintunk. Nem gond, mi minden hónapban e körüli, 15-20 jobb hónapokban 30 ezer forintnyi összegből gazdálkodjuk ki az élelmezésünket. Meg is oldjuk. No problem. De ugye karácsonykor kéne egy finom vacsora, és nem mellesleg addig is ennünk kell. Igen, sajnos gyarló ember vagyok, és vágyom arra, hogy karácsonykor, egy némileg jobban megrakott asztal mellé üljünk le, hogy megadjuk egy kicsit a módját ennek az ünnepnek. Miközben teltek a napok, és tejet, kenyeret, meg némi főzni valót kellett vásárolnunk, úgy fogyott a 15 ezer forintunk is. A karácsony előtti héten már magát a karácsonyi vacsorát fogalmunk sem volt hogyan s miből. Végül magamban végigleltároztam a készleteinket amiben volt kétszer egy kiló darált hús a mélyhűtőben, ugyanitt tarjacsont és csirkefarhát, mivel egész csirkét szoktam venni és amikor kibontom a csontot le szoktam fagyasztani. A tarjacsont is eképp lapult a mélyhűtőben. Némi répa is volt itthon, így a következő elhatározásra jutottam: a karácsony előtti hétvégén az egyik adag darált húsból készítek egy kis bolonyait, a másik adagból pedig fasírtot krumplival karácsonyra, a csontokból pedig egy finom levest, és innentől már csak a reggelihez való kenyér meg némi felvágott okozhat gondot.
Pontosan így álltunk december 20.-án délelőtt. Ám csodák mindig vannak, és a férjem délután telefonált, hogy ajándékutalványt kapott a munkahelyétől, ha szerencsénk van szép, méltó vacsorát tudunk kreálni. Elment a bevásárlóközpontokba, és végül az egyikben rábólintottak arra, hogy bármilyen élelmiszerre elfogadják eme jegyeket. Este fel is kerekedtünk és szépen kiszámolva a három szelet pontyot, a két csirkemellet és a négy szelet tarját, meg az olajat, szaloncukrot, tejet, vajat és minden egyebeket megvásároltuk ötszáz forinttal lépve csak túl a keretet.
Hogyan maradt 15 forintunk? 23.-án úgy gondoltuk legyen „habzsi-dőzsi”, és süssek almáslepényt is. A férjem elment és hozott tejfölt hozzá (alma már volt), plusz vett még kenyeret és mindennek megkoronázásaként 99 forintos üdítőt. Így maradt 15 forintunk.
Nincs ok szomorúságra, hisz a karácsonyunk gyönyörűen sikerült, és hálásak lehetünk a sorsnak, hisz másoknak mennyivel nehezebb. Végül egy pici csomagocskát is összeállítottunk a fiammal egy hajléktalan néninek, aki nagyon örült neki, és még csak egy forró kávéra kért pénzt. A mi 15 forintunkból sem tudott volna venni, de ha nálam lett volna azt is odaadtam volna, hisz neki még annyija sincs. Ám a 15 forintunkat leraktuk egy feldíszített kisasztalra, mint jól teljesítésünk példaképét, hisz minden meg lett ahhoz, hogy a kisfiúnk és mi is boldog estét töltsünk el.
A férjem amikor hazatért a megmaradt 15 forinttal, azt kérdezte, menyibe kerül most egy doboz gyufa. Mondtam, hogy 20 ft. Ő pedig viccelődve mondta:
- Akkor már azt sem mondhatom, hogy: „Egyszer élünk, kérek még egy doboz gyufát!” …?
