„Szabó Éva Ápoló” boldog! Legalábbis ez derül ki a Metropol újság augusztus 15.-i számából, aminek a 21. oldalán az új Széchenyi tervet reklámozzák. Idézem:
„Boldog vagyok, (kiemelt betűkkel) hogy a kórházunk modernebb lett. Így még hatékonyabban gyógyíthatunk.” Majd olvasható még egy kis ömlengés arról, hogy az elmúlt évek fejlesztései mindnyájunk életét mennyire jobbá teszik, illetve, hogy majd az uniós forrásokból még sok lehetőség nyílik ennek folytatására.
Szóval Éva boldog és ennek én nagyon örülök. Ha boldog akkor az egy szuper kórház lehet (hála a Széchenyi tervnek), nem olyan másfajta amilyeneket én ismerek. Náluk ott a „boldog kórházban” 25-30 betegre nem csak egy ápoló jut. Gondolom én… Bizonyára soha nem hangzik el arrafelé, hogy „ Annus néni, hozassa már be a gyógyszereit a hozzátartozókkal mert szegényes az „eklézsia”...” Éva kórházában ( mármint ahol boldogan dolgozik) van elég szakember, mert a kollégái nem menekülnek el az intézményből, vagy elkeseredettségükben akár az országból is, hogy végre megkaphassák tudásukért és munkájukért a megfelelő elismerést, mind erkölcsileg mind anyagilag. Elképzelésem szerint „boldog kórházban” van mindig ágynemű, megfelelő mennyiségű pelenka, eszköz...
Nem hiába érzitek, hogy gúnyolódom kissé, úgyhogy elmesélem, hogy mi a problémám Éva boldogságával, és ezzel a „Magyarország megújul”-ós reklámmal: ez nagyon sz@r! De most komolyan. Máshogy nem tudom jellemezni. Amikor bemegyek egy kórházba nem látom, hogy az Évák boldogok. Az Évikék teljes boldogságához ugyanis nem feltétlenül elég, ha építenek még két műtőt, meg egy új sterilizálót, vagy betegirányító rendszert. Persze mindez vitathatatlanul jó dolog, csak ezeket a fejlesztéseket üzemeltetni is kell. Éva pedig sajnos minden elismerése ellenére sem tud hatékonyabban dolgozni, mert az eszköz vagy a gyógyszerhiányt mindezen fejlesztések nem annyira oldják meg. Éva ezután is ugyanúgy rá fog szorulni arra, hogy a hozzátartozó segítsen neki azzal, hogy megeteti, vagy megmosdatja a kórházban fekvő rokont, mivel túl van terhelve, amúgy pedig a beteg is ugyanúgy az ajtót fogja lesni délidőben, hogy a látogatója betoppanjon egy kis ehető étellel, vagy a tisztasági csomaggal s még ki tudja mivel.
Mint tudjátok én is egy vagyok az „Évák” közt, meg sajnos a másik fele is, és bár a fejlődés jó, mégis azt gondolom, hogy a hatékony gyógyításhoz elengedhetetlen az alapvető ellátás minősége. Márpedig ha nincs pénz, akkor nincs ehető étel, kevés az ágynemű, pelenka, tisztaság, munkaerő. Ezek nélkül pedig egyszerűen nem lehet normális egészségügyünk, és bizony a beteg közérzete, meg a „gyógyítás érzése” az alapokon is nagyban múlik; Éváról nem is beszélve, aki szeretne dolgozni úgy, hogy a munkájához minden biztosítva van.
Összefoglalva: én nem tagadom, hogy pozitív dolog egy-egy kórházat fejleszteni, és véleményem szerint az az unios forrás amit erre költenek mindenképp jó helyre megy. De talán ezt nem „Szabó Éva Ápoló”-val kéne reklámozni, és nem úgy, hogy „Boldog vagyok"...
