Ne süssétek rám NERtársak, hogy „szinglihorda” meg karrierista pics@! Férjezett vagyok és van már egy jövőbeni adófizetőm. Mi több, kimondottan hajlok még egy gyermek felé. Elvégre a sex jó, a gyerekzsivajt meg kimondottan kedvelem; az elmúlt kilenc évben pedig az is kiderült, hogy elboldogulok a gyermeknevelés útvesztőiben. Ám a gyermekbarát ország még mindig nem adatott meg, pedig igyekeznek. Vannak adókedvezmények, meg az elsősöknek ingyen tankönyv, szóval csudi jó dolgok alakulnak itt a NER-ben. Ám a nemzeti „csináljatok gyereket!” projekt mégsem túl sikeres. Mi lehet ennek az oka?

Szerencsés alkat vagyok a gyerekvállalás terén, hisz van munkám, a fővárosban élek, így ha bébit szülnék lenne GYED-em, GYES-em, és még  állami kézben lévő bölcsődét, később pedig óvodát is találnék, ahol vigyáznának csemetémre amíg én GDP-t termelek. Persze vidéken ez már nehezebb történet. Vannak települések ahol a bölcsi 3000Ft körüli összeg /nap, és mivel másik nincsen ez végtelenül leegyszerűsíti a „gyermek és munkahely” probléma megoldását. Az abszurditás egyik kiváló formája ez. XY településen amúgy sincs munkalehetőség, maximum a legközelebbi városban. Anyuci pedig ha valamilyen csodálatos módon talál munkát eme x kilométerrel arrébb lévő városban, akkor az utazási költségre meg a napközbeni gyermekfelügyeletre költheti a fizetését, vagyis adtunk a sz@rnak egy pofont. Bár nekem ilyen problémám nincs, lássuk be, hogy  a születési mutatókat bizonyára nagyban befolyásolja a fent említett történet. Ám térjünk önző módon vissza rám! Szóval nekem van munkám, fizetésem, úgyhogy adókedvezményem is. Ha belelendülnék és három gyermekig meg sem állnék a nemzeti népességnövekedés érdekében, akkor elméletileg az állam a lábam elé tenné minden kedvezményét hálából, melynek pozitív hatásai még a nyugdíjamban is jelentkeznének. Csakhogy addig éhen halnék, népes családommal együtt… Valamilyen frankó statisztika szerint 230 ezer Ft körüli szép országunkban az átlagfizetés, így aztán ez a mérce. Na most az lehet, hogy én forgok rossz körökben, de egy kezemen meg tudom számolni, hogy az ismerőseim közül (pedig vannak egy páran…) , hány ember keres bruttó 230 ezret. Eme tény akár hidegen is hagyhatna, de sajnos én sem keresek ennyit, plusz még a férjem sem, pedig teljes munkaidőben nyomjuk. A három gyermek után járó adókedvezményt így aztán továbbra sem tudnánk teljes mértékben igénybe venni, még az új szabályok szerint sem.

Viszont igazságtalan lenne leszólni a törekvéseket. Ugyanakkor Magyarországon a gyermekvállalási probléma egészen más alapokon nyugszik. Lehet okolni a karrierista nőket, meg programokat szervezni a család fontosságának tudatosítására, és meg lehet próbálni mindenféle kedvezményekkel fokozni a gyermekvállalási kedvet, de úgy gondolom, hogy mindez nem fog eredményre vezetni. Egyszerű pontokba össze lehet ugyanis foglalni, hogy mi kell ahhoz, hogy az ember bátran gyermeket vállaljon.

Kell hozzá biztos munkahely, és abból sok. Megfelelő bérek kellenek, olyanok amelyeknek majd a felét nem viszi el az adók tömkelege és amelyekből nem csak a havi- heti-napi túlélésre futja. Akkor ugyanis, amikor egy szépreményű fiatal pár fizetése kimerül a csekkek befizetésében, és a maradék pénzükből már hónap végén a kajára is alig futja, na akkor jön az amit karrierista gondolkodásként definiálnak egyesek. Mert a felelősségteljesebb  fiatalok a gyerekprojektet szépen elkezdik kitolni egy olyan időszakra, amikor majd annyi bevételük lesz havonta, hogy fussa a pelenkára is, vagy olyan munkahelyük lesz ahol biztosítva látják az elkövetkezendő 10-15 évet is. A nagyon előrelátóak pedig már-már azzal a gondolattal kacérkodnak, hogy olyan karriert futnának be, amelynek anyagi elismerése még arra is lehetőséget ad, hogy a kis lurkó - természetesen nem fizetős, csak önköltséges… - felsőbb tanulmányaira is félretehessenek. Viszont ha jól körülnézünk szép hazánkban, akkor mindezen feltételek elérése nagyon nehéz, egyeseknek pedig szinte lehetetlen.

Talán annyi a tanulság az egészből, hogy egy olyan országban, ahol közel 4 millió ember él rosszul, (tehát kevés a fizetése a megélhetéshez avagy munkája sincsen), ott adókedvezménytől várni a népességnövekedést némileg balgaság. Egy országban, ahol a szürke és fekete foglalkoztatás mértékét pontosan senki sem tudja mert úgy elharapódzott, vajon milyen mértékben juttatja több pénzhez az érintett munkavállalót a gyermekek után járó adókedvezmény? Labilis munkaerőpiacon, - ahol ezrek várnak munkára, ezért elég egy rossz szó és már ki is rúgtak, hisz a helyünkre pik-pakk kapható ember - milyen biztos jövőkép szolgál alapul ahhoz, hogy bátran vállaljon gyermeket egy család? A fizetéseink nagy átlagban olyanok, hogy a kétkeresős modellel tudunk csak túlélni, és a kártyavár máris összedől, ha az egyik fél munka nélkül marad.

Összefoglalva: ebben az országban majd akkor születik sok gyerek, amikor normális gazdaság lesz, normális munkaerőpiaccal. Addig persze én speciel nagyon köszönöm a kedvezményeket, meg a szívből jövő nemzeti motivációt, de sajnos még egy vagy akár két gyereket, továbbra sem áll módomban szülni…