Kedves kortársaim, meg mindenki, aki a Lendvay utcában járt ellentüntetni a minap!

Annus néni vagyok. Biztosan ismertek már. Én vagyok az írogatós néne Bivalybasznádról…

Na most azért írok, mert ezt a képet mutattátok magatokról aranyosaim:LINK

Le kellett halkítanom amikor néztem és hallgattam szavaitokat, mert még a szegény Riska is felbőszült, pedig kint van az istállóban… Egyetértek vele: bődületes amilyen véleményeket ott kinyilvánítottatok. Hát rendesen szégyellem magam helyettetek is. Elsőként és minél rövidebben, a viselkedésetekre (PL: fenékmutogató bácsi), mutatnék rá. Ha én piros-fehér csíkos, koronát ábrázoló zászlóba csomagolnám magam, vagy a pendelyemet mutogatnám ( még ha van is rajta ruha), azt hiszem a falu bolondjának kiáltanának ki, de hogy a fiatalok nem tisztelnének az biztos. Meg tudjátok én a fiatalokat nem is vörös fejjel, hajakat leüvöltve, anyázva, hülyézve szoktam okítani, nevelgetni, hanem úgy rendes emberként, ahogyan azt illik. Persze lehet, hogy Pesten más a szokás, de mondjuk itt faluhelyen nem sok maradásotok lehetne ha így viselkednétek, abban biztos vagyok. Hát hogyan nézzen fel rátok a fiatal? Mit vártok tőlük, ha kultúráltabban viselkednek mint ti magatok? Az egyik bácsika egyenesen azt kiabálta „Nagy fasz a seggedbe! Kettőt! Kettőt!” A pofámról lesülne a bőr, ha ilyeneket beszélnék, ország-világ csufjára. (Lehet hogy még a templomba sem engednének be többé… ) Na meg a másik: nem tudnátok már hagyni azt a „bajnaigyurcsány”-ozást? De most komolyan! A fene foglalkozik már velük, főképp, hogy már három éve nem ők vezetik az országot. Most őszintén arany drágáim, miből jön az az ötlet, hogy ezek a szépen szónokló fiatalok valakiknek a bérencei? Ezt hallottátok? Áh! Ne foglalkozzatok vele, én is hallottam. Aztán akkor is megfogadtam, hogy ezért nem nézek tévét. Ott mostanában semmit nem értek amit mondanak, meg nyilatkoznak. Nem úgy van itt a dolog, mint ahogy a tévében megmondják. Hát persze, lehet, hogy csak Bivalybasznádon érezzük így, meg ide ugye lassabban jön el minden, de igencsak megzavar engem az hogy mást érzek a bőrömön mint amit ott a Parlamentben mondanak. Inkább hiszek a szememnek, meg a hétköznapjaimnak, mert az a biztos…

Aszongya’ az egyik nyugdíjas társam ott a videón, hogy Orbán Viktort a Jóisten küldte nekünk. Én őszintén megmondom, hogy ezt a Viktor gyereket igen szép úriembernek találom, mert szépen is áll neki az öltöny meg minden, de hát azért a Jóisten küldhetne már valaki mást… Azért ne ijedj meg! Nem veszik el, úgyhogy láthatod még, meg autógrammot is kérhetsz tőle, csak már esetleg nem lesz miniszterelnök. Egyem a szívét, volt most már kétszer is az, had menjen útjára. Hidd el, a Jóisten több embert is tud ide küldeni, csak adjunk neki teret...

Aztán meg az is na…: most mért kell olyanokat mondani, hogy „tanulsz az én pénzemen”. A gyerekeinkről, unokáinkról beszélsz. Otthon is ezt mondod nekik? Most képzeld el, hogy odamegy hozzád a felnőtt lányod-fiad, aztán azt mondják: „Csend legyen Mama! A nyugdíjad az én adómból utalják minden hónapban, nekem meg lehet, hogy nem is lesz…” Na? Hogy esne az neked? Ugye hogy ugye…

Nem is ecsetelném tovább, hogyan csaltatok pírt és szégyent az arcomra a vízágyúzással, meg a „liberális csűrhe” és egyéb szavakkal. Olyanokra támadtatok rá akik mindössze azt kiabálták: „Alkotmányt, demokráciát, jogállamot!”

Ezzel kapcsolatban lenne azért egy kérdésem, mielőtt bezárom a csirkéket az ólba: 2006-ban hol voltatok? Tudjátok, akkor amikor azokat az utcákat gyújtogatták, törték, zúzták szét szintén fiatal emberkék, amikért valóban Ti és anyáitok, apáitok dolgoztak meg. Ti teremtettétek újjá a háborúk után, és ezt rombolták  olyan fiatalok, akik nem csak álldogáltak és normális alkotmányt követeltek, hanem rendőrfejeket vertek szét téglával, építkezéseket hordtak ezer felé, meg autókat gyújtottak fel. Ha oda és akkor nem mentetek el normális párbeszédre, és rendes viselkedésre tanítani a focidrukkereket és összeverbuvált társaikat, akkor ide a minap tényleg kár volt…

Legközelebb ha lehet, engem ne égessetek le ennyire jó?!...

Azért maradok tisztelettel : Annus néni