"Mentsük meg a Szekszárd Belvárosi Római Katolikus Templomot!" 

- kiáltott fel a Szekszárdi Belvárosi Plébánia saját honlapján, majd Bacsmai László a Plébánia vezetője elszaladt a szekszárdi közgyűléshez, hogy a koldusokat tüntessék el a környékről.

Olyan megható ez. Igazi keresztényi, miseboritató, könnyeket fakasztó és mélyen emberi történet.  Hát álljon is meg a menet! Szegény ájtatos hívők, kik a vasárnapi lelkigyakorlat után, fáradtan, és Isten előtt megtisztult lelkükkel kijönnek a templomból, zavaró körülményként élik meg azt a traumát, hogy nem a menyországban vagyunk csak egy Matolcsy-féle mesehelyen, ahol vannak akik éheznek, és ezért kéregetnek....

A Magyar Narancs cikke szerint Bacsmai László állítólag az egyik hajléktalan miatt még biztonsági őröket is alkalmazásba vett, gondolom mert az keresztényibb mint adni pár forintot a szerencsétlennek, vagy csak eltűrni, hogy ott van. Persze ez nem volt kifizetődő, és még az állítólag karácsonykor kitett "Ne adjanak pénzt a hajléktalanoknak, mert alkoholra költik!" felirat sem segített, így nagy-nagy elkeseredettségében sűrű keresztvetések közepette elsírta baját a közgyűlésnek.

Nosza a közgyűlés meg is szavazta gyorsan, hogy betiltja a környéken a némakoldulást ( mivel másfajta már eleve is tilos). Így hát, ha a hontalan, vagy éhező ember arra gondolt volna, hogy kicsi országunkban a felebarát-szeretet, vagy a keresztényi szánalom ha máshol nem is, de legalább a templomok környékén némileg megtalálható, akkor nagyot tévedett. Azt valahol máshol kell keresni NER-országban. Mert ugye van itt már tantervszerű hittanóra, meg KDNP-vel kitömött kormány, de azért mindenkire nem pazarolunk ám ezekből. Még a végén elfogy...

Félreértés ne essék, vannak a koldulásnak olyan fornái amit én sem bírok: például amikor gyerekkel koldul valaki, mondjuk a metró aluljáróban karácsonykor, úgy, hogy reggeltől estig karácsonyi dalokat énekeltet csemetéjével. A szív megszakad, valóban hatásos, de nem ezért fáj ez nekem. Egyszerűen csak a gyereket sajnálom, akinek óvodában vagy iskolában lenne a helye, nem pedig anyuci-apuci marketing-fogásaként az utcán, aluljáróban. Ellenben a néma koldulást, amikor ott áll valaki a táblájával egy élelmiszerbolt előtt, vagy "adj Uram Isten!" egy templom előtt, azt mért kell betiltani?

A Plébános Úrat, és híveit mi zavarja ennyire? Az lenne a hit, hogy bemegyek a misére, ájtatosan eléneklem a szent dalokat, elrebegem az imákat, időnként megsúgom a bűneimet, aztán ennyi? Nekem még nem azt tanították a hittanórákon...

Attól még, hogy a hajléktalant meg a koldust eltüntetjük, megsúgom: nem lesz itt kánaán. Érzékenylelkű emberek szemét zavarja a látvány? Hát persze, hiszen ezekre az emberekre már nem lehet azt mondani, hogy otthon, frankó segélyből élősködő potyautas. Rá már nem lehet mit mondani, csak elfordítani a fejet szégyenből.
 Pedig jobb ha szokja a Plébános Úr is, mert egyre többen lesznek, mivel a 28 000ft-os rehabilitációs járadékból nem lehet megélni. Sőt, amikor most majd bevezetik a szociális juttatások plafonösszegét, azt a szép kerek 40 000ft-ot, akkor egyenesen el fogja önteni az utcákat az a sok " jaj a szemem, koldust látok! " reakciót kiváltó ember.

Kedves Bacsmai László Plébános Úr! Azt tanácsolnám, hogy nyugodtan üljön le a szép kis plébániáján, jóllakottan és elégedetten a tudattól, hogy nem piszkítják be a környéket a koldusok, majd vegye elő a Bibliát és olvasgasson belőle a felebaráti szeretetről. Kimondottan figyelmébe ajánlanám a gazdag ember és a Lázár nevű koldus történetét Lukács Evangéliumából.  Aztán  jó erősen szégyellje el magát! Csak úgy, olyan keresztényiesen...  Ilyen értékrendű templomot pedig, én nem szeretnék megmenteni, bocsássa meg nekem az Úr...